Keresés a honlapon:

Köves István Nási

 

 

 

 

NÁSI

Amikor Ukrajnát nácitlanítják a tankok

 

Olajos, mélybarna szeme volt, mint nagyapámnak,

de még feszes szemhájjal, ránctalan, s kicsit összehúzta,

úgy nézte a térképtáskát, annyira figyelt, hogy megértsen,

ráztam a fejem, nem Szuez, hol van az innen, ez a Duna,

nem kanal, dehogy csatorna, folyó ez, hosszú, nagy,

mutattam kezemmel hullámvonalat rajzolva közénk,

nem fasiszták, mi magyarok, gyerekek, kommunisták,

s derékszíjcsatomon a kopott vöröscsillagra mutogattam,

a Répa-mesén pallérozott szókincsem alján kotorászva

intettem a közben odaóvakodó kíváncsiskodó járókelőkre,

gőzölgő vekni kenyerekkel közeledő fejkendős nőkre,

nási, mondtam reménykedve, nási, és büszkén vigyorogtam,

jól van, kisklapec, értem, nási, mondta utánam rekedten a kiskatona,

lehajolt, magához ölelt, zubbonyának idegen füst szaga volt,

majd föllépett a lánctalpasra, s beugrott a lövegtoronyba,

olajos felhőt böffentett a tank, hátrafordította ágyúcsövét,

mint siltes sapkájukat indulás előtt a piaci hordárfiúk,

s éktelen zajjal eldübörgött a néptelenül vacogó Margit-híd felé.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-05-30 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.