Tóth Irén Morci: Nincs kép
nincs kép,
hiába az ígéret, hogy megfestenélek
ezüstbe- aranyba : szépnek.
Vonal alól kicsúszik arcod,
mégsem te vagy, Lucifer veszi a sarcot.
Dorgál a túlsó partról,
nem értem kántálását a pokolzajtól.
Már nem neked, neki kiáltok:
- szedj már le rólam minden átkot!
Hagyj futni, ne hívj a túlsó partra!
Még nem megyek, nincs időm arra
hogy elheverjek tétlenül,
még festenék, nézd, szétterül
ahogy higítóval oldalak,
szétúsznak, szaggatott vonalak
lesznek vonásaid, és mégis ott látlak,
és olyan erőszakos vagy, mint rég
és elvesztem miattad a ritmust,
és nincs zene, nincs hang, nincs kép.
És nincs NINCS, és nincs van.
és van csak a semmi,
ami már nem szól semmiről,
csak nemértés van,
hogy ez vajon mért,
és miért nem tűnsz el,
miért a kezem gúzsba kötni,
miért nincs lágy ecsetvonás?
Mondd, mit akarsz üzenni?
Lefotóztalak, és lefújtalak,
emlék maradsz a megtelt sd kártyán.-
Mondom lefújtam, vastagon,
türemkedik, hólyagzik, spakliért sikolt.
Már nem mély a hangja,
idén talán már elcsitul,
s ha még egyszer előjön a vonalak alól
majd újra lefújom,
vagy mégis meghagyom emléknek,
neked meg új lapot fogok.
Megjelent: 2014-08-27 07:00:00
 |
|
Tóth Irén Morci (Szigetvár 1960) költő, író, festő, jelmezkészítő, a Veranda Művészeti Csoport elnöke és alapító tagja. |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
