Turányi Tamás: Gyárpárducom
(Zemlényi Attila és Rilke nyomán)
Kockás vízű tó, a vonuló
dobozoktól a pillantásom
már nem fog semmit át.
Ez nem az írott papírok világa,
de a papíron túl itt nincs világ.
A puha agyból patkómágnes:
kiszippant mindent a gépem,
frusztra, hezitálás, ütött-
kopott anima helyett magam
vagyok a masina.
Nincsen itt más, csak a férfit
a bábból óráról órára legyártó zakatolás,
erőtánc, a legkisebb kört
rovom csak, az orgazmusként
őrjítő zajban a tagok
megfeszült csendje, a kábult akarat,
amin percenként süvít át
- hej, a kurva anyját -
hogy nincs, és ne is legyen,
csak ez a hajsza,
de tizenkét óra éjjeli Éden,
rohanás a kattogó dzsungelen,
piros filctoll tesz pöttyöt
a határidőnaplódba, hogy az első
szabadnapon úgyse fog felállni,
arra ne is számíts, és beszélni
se fogsz tudni, nemhogy dugni,
vagy írni (lásd be: a kettő ugyanaz),
kick out the jams,
átizzadt trikódat az arcodra teríted,
az öltöző rákendroll szagában
egy percre megpihensz, mert ezen a
napon nem kell nyúlnod semmihez,
pupillád a létező világok legjobbikát
magától szakítja át.
Megjelent: 2014-08-25 07:00:00
 |
|
Turányi Tamás (Kaposvár, 1966.) költő, író |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
