Nyírfalvi Károly versei (Amikor futok, Mint a fiatalember, Tolatva távozik, Lélekbevágóan pontos, A vers táplál)
Amikor futok
nem telefonálok
amikor telefonálok
egy helyben állok
amikor futok
ne keressen senki
s ha keres futva keressen
erdőben égben más helyeken
Mint a fiatalember a pillangóval
én iszom a vizet vagy
az szív fel engem
Eggyé válok vele s mint
áttetsző zárvány aprócska kő
elbújok a sűrűjében
Tolatva távozik mintha
közelítene
Farkasszemet néz
megáll egy pillanatra
vizslatva maradoke még
mintha tudná sejtené
szándékaim kicsiny szikráit
a felpuffadó alkonyatban
Maradni sem indulni sem
követni sem
Lélekbevágóan pontos
fogalmakkal szabadon foglak
ahogy ülsz a folyónál
a tárgyi világban arcod
antik tükör feszített víztükör
francia kert túlnyírt heves bokra
Hitem szerint
ami nincs
csak bennünk van
éppúgy elveszve és keresve
mint kívül hittel támogatva
Minden "csak" metafora
A vers táplál
a vers lassú felismerés
gyors kisülés
hirtelen kegyes halál
lassú elmúlás
a vers minden és
semmi a puszta közepén
Megjelent: 2014-08-23 07:00:00
 |
|
Nyírfalvi Károly (Békéscsaba, 1960 - 2017) költő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
