Keresés a honlapon:

Antal Anikó Zsuzsanna versei (Számadás, Téli hajnal, Kék idő)

 

 

 

 

Számadás

(valahol félúton)

-részlet-

 

az elhagyatott katedrális

padjai közt oly sokan ülnek

emlékekből kirakott alakzatok

anyám és apám két világ közt

ereimben lépteimben

simítanak elkísérnek

holtak és mégis

halhatatlanok

 

talán megérte

ez a semmiért egészen

óceánok mélysége

eltérő időzónák

csillagos hiányba botló

monológ

tőled és tőlem

nincs kohézió

egymást kutató kérdéseink

válasz nélkül

elkerülik egymást

 

 

 

 

Téli hajnal

 

1.

fehér jégmezőn

csipkecsönd, napban mosdó

Jégvirágcsokor

 

2.

fekete madár

száll egy hóangyal felett

tollai hullnak

 

3.

az éj hajában

ezüst hold és csillagok

törött diadém

 

 

 

Kék idő

 

leltárba veszem a tegnapokat

az idõ polcain felsorakoztatott

porcelán nippek

üveggolyók

emléksejtek

szálaiból foszlott

neuronokból

hímzett terítő

 

némán sóhajt a semmivel

behavazott univerzum

megtorpan benne

a jelen

 

rendezgetem önnön

mindenségemet

szívből át az agyba

agyból át a szívbe

jelenbõl a múltba

múltból a jelenbe

 

több síkon futhatnának

ha engedném

körbetáncolnának

a mi lett volna ha és

a mi lenne ha echói

 

utóbbi egy angyal

félig törött szárnyaként

tûnne el a kék idõben

ha engedném

de marasztalom

ez a remény

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-02-21 18:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.