VideóAz M5 videója Keresés a honlapon: |
Horia Dulvac: Koriolis gyorsulás – Balázs F. Attila fordítása
Koriolis gyorsulás
pokolba az illúziókkal körmeimet a szívbe mélyesztettem remegett szegény a szégyentől
lerázta húsingét látható lett minden álma citoplazmában úszva
a szív huzalon egyensúlyozott mint egy fecske a rádióadók fémes hangon rezonáltak figyelem figyelem ‒ maradjon mindenki nyugodtan a helyén
de mi azért sem nem vágytuk a halált
csütörtök volt vér szivárgott az ablakon anyám
megszúrta ujját miközben varrt kicsi sárgaréz gyűszűje volt a vércsepp a szív ajkán mint egy kis rúzsfolt úgy néztem én ki amikor arcon csókolt Mimi néni
de letörölte megnyálazott zsebkendővel átkozott dolog mosolyának is vagina-akvarell illata volt
‒ csip-csip csiripeltek az ereszen kedves verebek hagyjatok minket is ölelkezni
nyelv-csiklónkkal kortyolni a muzikális nyálból talán így hasznosabbak leszünk amúgy is csupán ennyi amit tehetünk a világon
kedveltem ezeket az ártatlan madarakat megnyugtatták elrongyolódott szívem fájdalmát
megráztam a (szív) rongyokat hulltak a pelyhek mint a hó ujjé én is hulltam keresztbe tett kézzel a könyörgés szemébe
a szépia szemébe aki gondolatban figyelmeztetett hogy ne maradjak ott
el kellett rejtőznöm az emésztésben
de itt sem szabadultam a vámosok hasznavehetetlen könyveitől
aztán feltettem (a szívet) a huzalra száradni hogy megtekinthesse a Nap
‒ helló - mondta kedvesen a Nap integetve lapát kezeivel ‒ helló válaszoltam de tudtam hogy senki sem fog beszélni velem hiába köszöntem amikor kicsi voltam a buszon utazóknak
‒ ujjé kiáltott a szél is hogy az égbe ugráltak a sárkányok a megkergült macskák menekültek — hé te fűben megbúvó szólított apám a foszforeszkáló száj hidjáról onnan jöttek ki az emberek jól megfontolt szavai
egész beszélgetés kerekedett az ég vágólapján
apának összeszűkült a szeme (az ázsiai pusztákon) — hé te ott vigyázz hogy ne folyjon valamilyen lé a szívből ne szennyeződjen el ne legyen foltos a föld
attól a vértől amit már nem áldoznak
amiről tudod hogy ott marad és kiabál
a vér még mindig hangos volt ordított kígyó szájával bármennyire szerettük volna földdel betömni
‒ légy óvatos folytatta apám ne szakítsd félbe a füvet ő a legjobb barátunk ‒ ne feledd hogy országunknak két barátja van a fű és a fekete tenger ahová a költőket száműzik a szomszéd népek utálnak minket
de úgy tettem mintha esett volna elvágott nyakamra az ég öntözőjéből
vér csöpögött a sziromfehér ingemre cseresznyeszilvafa törzse (egy álomból hoztam a Himalájáról)
mint az orra esett útszéli cseresznyeszilvafa törzse mint egy nyomorult vektor
épp a templom ajtaja előtt amely érthetetlen kerékpáron pedáloz egy furcsa Koriolis gyorsulástól hajtva
(Fordította: Balázs F. Attila)
Megjelent: 2022-02-11 18:00:00
|
