Videó

Az M5 videója




Keresés a honlapon:


Horia Dulvac: Koriolis gyorsulás – Balázs F. Attila fordítása

 

 

 

 

 

Koriolis gyorsulás

 

 

pokolba az illúziókkal

körmeimet a szívbe mélyesztettem

remegett szegény a szégyentől

 

lerázta húsingét

látható lett minden álma

citoplazmában úszva

 

a szív huzalon egyensúlyozott

mint egy fecske

a rádióadók fémes hangon rezonáltak

figyelem figyelem

maradjon mindenki nyugodtan a helyén

 

de mi azért sem

nem vágytuk

a halált

 

csütörtök volt

vér szivárgott az ablakon

anyám

 

megszúrta ujját

miközben varrt

kicsi sárgaréz gyűszűje volt

a vércsepp a szív ajkán

mint egy kis rúzsfolt

úgy néztem én ki

amikor

arcon csókolt Mimi néni

 

de letörölte megnyálazott

zsebkendővel

átkozott dolog

mosolyának is vagina-akvarell illata volt

 

csip-csip csiripeltek az ereszen

kedves verebek

hagyjatok minket is ölelkezni

 

nyelv-csiklónkkal kortyolni

a muzikális nyálból

talán így

hasznosabbak leszünk

amúgy is

csupán ennyi amit tehetünk a világon

 

kedveltem ezeket

az ártatlan madarakat

megnyugtatták

elrongyolódott szívem fájdalmát

 

megráztam a (szív) rongyokat

hulltak a pelyhek

mint a hó ujjé én is hulltam

keresztbe tett kézzel

a könyörgés szemébe

 

a szépia szemébe

aki gondolatban figyelmeztetett

hogy ne maradjak ott

 

el kellett rejtőznöm

az emésztésben

 

de itt sem szabadultam

a vámosok hasznavehetetlen

könyveitől

 

aztán feltettem (a szívet)

a huzalra száradni

hogy megtekinthesse a Nap

 

helló - mondta kedvesen a Nap

integetve lapát kezeivel

helló válaszoltam de tudtam

hogy senki sem fog beszélni velem

hiába köszöntem amikor kicsi voltam

a buszon utazóknak

 

ujjé kiáltott a szél is

hogy az égbe ugráltak a sárkányok

a megkergült macskák menekültek

hé te fűben megbúvó

szólított apám

a foszforeszkáló száj hidjáról

onnan

jöttek ki

az emberek jól megfontolt

szavai

 

egész beszélgetés kerekedett

az ég vágólapján

 

apának összeszűkült a szeme

(az ázsiai pusztákon)

hé te ott vigyázz hogy

ne folyjon valamilyen lé a szívből

ne szennyeződjen el

ne legyen foltos a föld

 

attól a vértől amit már nem

áldoznak

 

amiről tudod hogy

ott marad és kiabál

 

a vér még mindig hangos volt

ordított

kígyó szájával

bármennyire szerettük volna

földdel betömni

 

légy óvatos folytatta apám ne

szakítsd félbe a füvet

ő a legjobb barátunk

ne feledd hogy országunknak két

barátja van a fű és a fekete tenger

ahová a költőket száműzik

a szomszéd népek

utálnak minket

 

de úgy tettem mintha esett volna

elvágott nyakamra

az ég öntözőjéből

 

vér csöpögött a sziromfehér ingemre

cseresznyeszilvafa törzse

(egy álomból hoztam

a Himalájáról)

 

mint az orra esett útszéli

cseresznyeszilvafa törzse

mint egy nyomorult

vektor

 

épp a templom ajtaja előtt

amely érthetetlen kerékpáron

pedáloz egy furcsa

Koriolis gyorsulástól

hajtva

 

(Fordította: Balázs F. Attila)

 

 

  
  

Megjelent: 2022-02-11 18:00:00

 

Horia Dulvac (1958-) esszé- és prózaíró, költő, dramaturg, a Romániai Írók Szövetségének és a Román Szépírók Társaságának tagja

 

Balázs F. Attila (1954) költő, műfordító

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.