VideóSzabó Imola Julianna videója Keresés a honlapon: |
Kiss Tamás: Mindenkor
Mindenkor
Nagyapám egy selymesen simogató szeles délután Tavasszal vagy ősszel mindegy már talán Megsétáltatta drága tacskó kutyáját Tompán tappogtak a praclik az aszfalton Miközben csodás szépség suhant a túloldalon Földet söprő haloványkék fehér ruhaköltemény Kis kalap a kontyon díszes de szerény Jöttek-mentek többen mögötte és szemben Karon fogott lányok udvarlókkal kószálók Lovak patái trappoltak suhantak a hintók Kávéházak ligetek felé szabad kézfogások ölelések elé Űzte őket a boldogsághitben szunnyadó jövő felé Bál és szerelem a világ mi is lenne más Fényes asszony-szerető vagy koszos kis kokott vár A vágy mindenkor mindent learat Míg szép álarc lesz az arcod fénylő kirakat Ki gondolna ilyenkor bolyongó magányra Lövészárokban haldokló kiskatonára Az is csak mindennapi múlt-jelen-jövő Elmossa mint véres sarat a pusztító idő Te tacskóddal végleg egyedül maradsz Az őszi ropogós avarral a halovány nappal Elmaradó tavaszokkal záporesős szemekkel Visszagondolva élve már hol van Hol van az a bál a Moulin de la Galette-ben Jeanne Estelle és Margot a parketten Fény-árnyak közt vibrál a harmonikás tangó Vagy egy párizsi édes-bús érzéki dalocskára Rebbennek pillák libbennek szoknyák És megérik az ajkakon a rég várt csók Renoir is járt ott később meg Picasso De az út erre elment nagyapám után Egy parkba kúszik hol árva víztorony áll Az évszakokban múló élet egyre nagyobb csendjét Nem bálok csalitosban kotorászó rigók törik át Őrzi-e még valaki a kontyos szépség foszladozó kalapját? A tacsi előbb ment el vagy nagyapa halála után elajándékozták? Háborúk előtt vagy háborúk után? A mindenkorrá lett időben szétfoszlik tavasz ősz és nyár De nem a bársonyban magát mutató kékes árny A viruló színjátszó zöldek és sárgák Fehér damaszttal terített asztalokon várják Kezek egymásra találását mindenkor
Megjelent: 2022-01-28 18:00:00
|
