Boldogh Dezső: Távolodni
Távolodni a szeretett nőtől véletlenül ittfelejteni magad
álmodban is könyvlapok közé rejteni a sokpénzt
betörő miatt (regényes életed van)
most születni mikor domborul a hold és éhes füvek tolakodnak a világra
fejedet majd benövi a hajnal (küszöböd mögött a szél szimatol)
még semmiből teremtettél még vízszemű vagy
önfeledt közönyös hipnotizált
Vissza a magzatmelegbe vissza a könyvlapok közé
a megjegyezhetetlen arcú nők közé
dolgodat végezni a fekete malomban szótlanul (valahol örök ökör-sütés)
most születni mielőtt kihal az ember a világból
(a kövekből mindig fiak teremnek)
elfelejtett életeket sodor a folyó
Még éjféli kígyók kapaszkodnak itthagyott életed fájának ágaira
és beszélő ismeretlen lények szívdobogás-szerű csöndben
volt Ő (nevét nem említheted) újra rádtenyerelt a hold
(szerelemmentes nyaraid kárhoznak a fekete nap-ba)
és kihúzó porshéd fényszórójában
a demiurgosz kifingott űrében
csak a megszokott budapest
és a mozdulatlan folyó
az idő boldog homokján közönyös terében
A „Gyalogbeszéd” című kötetből – 2005. Új Vizeken – Parnasszus Könyvek
Megjelent: 2014-05-24 15:39:37
 |
|
Boldogh Dezső (Budapest, 1967) költő, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
