VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Köves István Suprahonos motyogó
SUPRAPHONOS MOTYOGÓ
Van úgy, hogy az öreg költő fülel, s fölkapja a fejét, ő, aki pedig már annyi mindenbe beletörődött, de most a hőségben kitámasztott panel-ablakokból, alig akarja hinni, retró-nóta árad, nem túl bonyolult zene, forog valahol az emlék vinil-lemez, SP, tényleg csillogó, lesi költőnk a szöveget, érdekes, én írtam egykor, súgja, akkoriban a lemezgyár igazgatóját Bors Jenőnek hívták, Bimm-bamm Teri bólogat, tényleg, mindig hülyültünk, hogy nem kömény, nem paprika, pont éppen bors, de hogy eltűnt, és Erdős doktor is, a világsztájunk lesz kéjem, hát persze a Neoton-szövegek azután másról szóltak, mondja Fecó a Mola Gyurinak, közben fogpiszkálót rág, szól valahol a dal, vinil-lemezről a régi hangleforgón, érdekes nóta, ismerős, kezes szavak, de hiszen ő írta, de miért is írt, kinek is írt ilyen dalocskákat, már ki tudja, az biztos, hogy szívmegakasztó volt visszahallania a hangosítva verődő szárnyas szavakat: szívem a szerelem, a dögmeleg stúdióban, még nem volt kitalálva a klíma, és a keverőpultnál Ágira gondolt, hogy majd, ha meghallja a pislogó szemű Orionból a neki szóló: szívem a szerelem, akkor villámcsapás, végre megérti, hogy ő tényleg, és megbocsátja neki, hogy sokszor, hogy annyiszor, mert hát, aki ilyenekkel, mint a Cs. Zsuzsi meg a K. Klári, annak el kell hinni, az jól tudja, biztosan: szívem a szerelem, nem azért jó, mert régi, hanem mert emlékszik rá, és égkék, a fölhajtott gallérra, a mentolos cigire, az uszodabérletre, ahogy a színészbejáróban piros robogóján, döccen a kerék, de hisz ezt mind én írtam, akkor, boldogan, mormolja maga elé hitetlenkedve a költő, aki azóta annyi mindenbe beletörődött, s most mégis, huszárló trombitaszóra, büszkén fölkapja a fejét.
Megjelent: 2022-01-14 18:00:00
|
