Videó

A fugabudapest csatorna videója




Keresés a honlapon:


Czékmány Sándor: a zuhanás dialektikája

 

 

 

 

a zuhanás dialektikája

 

a pillanat önmagába zsugorította a távolságot

szűk tudatrepedések keletkeznek a leszakadó mélységben

és bennük a rémület

hogy minden ezután következő lépés előtt remegni fog

mert beleégett

bármelyikük lehet az utolsó

**

ott ahol vagy

ott

ott kell elviselned a világot

ha kiírtad belőle magad akkor is

nem lehetnek álmaid róla

nem

és nem lehetnek képzelgéseid sem

egy általad jobbnak hitt világ a valaha volt

és a valamikor valahol majd lehetséges létezéséről

persze fikarcnyit sem számít

ha mégis van

ha mást hallasz ki – ha van egy kis szerencséd

és eléldegélsz még addig –

a friss tavaszi levelek suhogásából

a virágok színváltásaiból a permetező esőben

a madarak – főleg kedvenceid a rigók –

se hozzanak zavarba

amikor – talán – még pár másodpercre úgy érzed

gyönyörű az élet múltja jelene

és bizakodva látod majd benne a jövőjét is

hihetetlen mekkora és mennyire giccses baromságot

tudok leírni

pár másodperces elernyedés után

csapdát állítok a fénynek és rettegve figyelem

ahogy pórusaim beleszürkülnek

a ki tudja honnan és ki tudja hova szivárgó öröklétbe

***

ismeretlen voltál és maradsz

maradék magad előtt is csak látogató

az egyre mélyülő csendben

pedig tudod hogy mindent lehetne másképp

és jobban

talán tudtad is mondom most

csakhát

hited próbálgatni nem volt elég merszed

mestereidben sem hittél ha voltak is vonzó elképzeléseik

zavaros tükörképeket raktároztál el róluk

amikben annyi igaz sem volt

hogy egyetlen arccá zülljenek benned

ami talán te lehettél volna ha hagyod

elsodortatni magad igazságkereső tévelygéseikben

 

 

  
  

Megjelent: 2022-01-02 18:00:00

 

Czékmány Sándor (1936) költő

A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője, a Górcső rovat vezetője.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.