Keresés a honlapon:

Köves István versei (Délelőtt, indián nyár, Ararát)

 

 

 

 

DÉLELŐTT, INDIÁN NYÁR

 

Már nem nyírja senki zakatolva a gyepet,

Végre szóhoz jut a butuska sárgarigó is,

Kertünkben a szellő épp csak megrezzenti

A bókolni mindig kész encián kék levelét,

Fenn cipzárként hasítja ketté a fellegeket

Turbómotorjával a szárnyas kirándulójárat,

Széksoraiban lázas, izgatott élmény-utazókkal,

De hamar eloszlik a kondenzcsík a magasban,

S már csak foszló habja mutatja, merre repülnek.

Ülhetek nyugton itt, egyedül, glóriázhat a napfény,

Meredten melegszem, mint gyanútlan gyík a szirten,

Lehunyt szemem rebben, ide házhoz jön a kaland,

Mozdulnom sem kell kimért emlékeimért.

Mégiscsak szeret engem az Isten …

 

 

 

ARARÁT

 

A hetek óta torlódó fekete viharfelhők alatt egy ideje

errefelé, a távoli időjárás-előrejelzésekre hagyatkozva,

az ég alját, a szél irányát lesik, menekülő útvonalat tervezgetnek,

a józanabbak bevásárolnak, sietve bárkát építenek,

a vízforgatós házi úszómedencék feszített tükrén

épülő, félkész tutajok, gályák, csónakok ringatóznak,

esténként térképeket bújnak, halmozzák előre a motyót,

gyömöszölik a konzervet, a monogramos ezüstöket az útizsákba,

gondolatban osztoznak a hálóhelyeken meg a zuhanyozókon,

van, ki vitorlára esküszik, van, ki motorra, tollas evezőre,

a külvárosi telkeken éjjel-nappal bunkert betonoznak,

a kertvárosi népek, a lakóparkok lakói, még a gyerekek is,

szintet méregetnek, iratnak idegnyugtató gyógyszereket,

rendelnek, hozatnak a prospektus-világból mindent, mint őrült

darazsak, föl-alá száguldoznak az áruszállítók, ömlik az árú:

mentőmellények, békauszonyok, búvárszemüvegek,

vasmacskák, mélységmérők, horgonyláncok,

oxigénpalackok, túlélőcsomagokkal, kenderkötél és

acélsodrony, hordók, víztartályok, benzineskannák,

színpompás impregnált anorákok, lézertükrös távcsövek,

úszódressz, a fluoreszkáló, nemzetiszínű mentőöv a bolti sláger,

ponyvalapokat, műanyag zsákot, elemes konzervnyitókat,

s hozzá a rengeteg dobozos sör, mindenízű csipszek, üdítőital,

sok minden kifogyott, hiánycikk például az ácskapocs is,

s a mellékutcákban megszaporodtak a kóbor háziállatok,

kapualjakban, szeméttárolókban kidobott könyvek halmozódnak,

nagy titokban, van, ki magvakat gyűjt, van, ki címeket cserél,

festmény, szobor még ingyen sem kell, senkinek, minek,

felárral árboccsúcsra selyemzászlót hímeztetnek a nagycsaládosok,

közepébe bíztatóan hajló olajágat, turbékoló galambpárral,

gumikajakok, dallamos jelzőkürt, fénylő réz kisharang,

és főleg szálfa, ölfa, simára gyalult deszka, léc, s a tehetősebbek

titokban fegyvert is olajoznak, ölésre, védekezésre.

Én meg, ki tudottan lusta vagyok és élhetetlen, tétován

ballagok gyalogszerrel, az apostolok lován,

hol fütyörészve, hol imádkozva, hol vezekelve,

lapos tarisznyával, föl, a kéklőn hívogató Araráti hegyre.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2021-11-19 18:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.