Keresés a honlapon:

Czékmány Sándor: jelenbe hasított múlt (megkésett emlékezés)

 

 

 

 

jelenbe hasított múlt (megkésett emlékezés)

 

kihasítok magamnak egy szűk teret

és nézem ahogy az idő

áthalad rajta

elsírtam magam az unokám előtt

amikor a múltamról beszéltem

benne anyám könnytelen arcáról

húsz éven át hordtam magamban

és most követelte

mutassam mennyire fájt bennem a higgadt mérlegelés

amikor

erőnek hittem a gyávaságot de a hazafelé úton

egy üveg konyakkal kellett tompítanom

anyám könnytelen arcát magamban

tegnap beszélgettem vele újra

mondtam neki

pont ott tartok most

mint húsz évvel ezelőtt amikor elbúcsúztunk

nem hitt nekem

csontszáraz volt a szeme most is

csak az enyém könnyezett

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2021-11-15 18:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.