Keresés a honlapon:

B. Kiss Tamás (1958-2016) versei

 

 

 

 

KIS HÍJÁN: TEREMTENI

 

Tamási Orosz Jánosnak

 

 

 

Temetetlen holtakként

romlanak meg bennem

a meg nem fejtett

versek, hitek.

 

Szabálytalan szívritmusban

szaggatnak,

párkányi hídcsonkokként

rozsdásítnak, marnak

belülről

az emésztetlen voltak.

 

Szinte dühödten olvaslak újra!

Mint francia fogoly

a gyökérre kiéhezetten,

megrágatlan fallak

örökrossz pillanatomban.

 

A pillanat félúton megáll.

Titok, de sajátjaim

a csonkok.

Egy század által

hágott hittel,

amputált

álmokkal

nem érhetek át

az innenső partra.

 

A tenger

odaátról is végtelen,

de a remény nem ad fel

már engem,

számolok tovább,

a végtelen plusz egyig.

 

Temetni kezdek.

Az annyi már kis híján,

mint teremteni.

 

 

 

 

 

ÜSZKÖSÜL

 

 

Szívébe üszkösül a bűn.

A másé?

Lélek-

zet

fojtva

szembesül:

hiányával?

Vele?

Megváltás. Kereszt. Sínek.

Vagy káprázott szeme?

 

 

 

MEGREMEG A HITE

 

Sehol

a három királyok.

A gyilkos házaspár

bekötött szemmel

Iustitia előtt.

 

Az operatőrnek

megremeg

a keze.

 

A fekete-fehér

tévé előtt

hitvesem szoptat.

Fél szeme

Kincsőn.

 

Fél.

 

Az Atyaúristennek megremeg a hite.

 

Fél pillanat.

Irtózat.

Az Úr irt.

Tűz!

Kivégez.

 

Mint

évszázadot

végez

így az Úr.

 

Tömegsírokra

sír.

Sírözön.

 

Világvégez.

 

Nem.

 

Fél pillantás:

él.

Sír.

Évezrednyitány.

Kincső

színes tévékről álmodik

s új világ

keresztségébe

sírja át

magát.

 

 

 

ANYÁM MEGHALT, NEVELJ MEG

 

Tündének

 

Anyám meghalt, nevelj meg.

Apám meghalt, taníts meg.

Lányom felnőtt, nevellek.

Tanár voltam, tanuld meg.

 

Emlék elszáll, jegyezd meg.

Van egy utam, tegyed meg.

Túl naiv vagy, értetlek.

Túl szerény vagy, hitetlek.

 

Erőm elhagy, emelj fel.

Közöny árad, rázzál fel.

Nincs reményed, remélek.

Kedved eltűnt, kedvellek.

 

Testem elfogy, etess meg.

Sározódtam, fürdess meg.

Nem értenek, értelek.

Merni tudjál, emellek.

 

Rongyos vagyok, öltöztess.

Hanyatt estem, felültess.

Szellemes vagy, nevetlek.

Nyűgös volnál, visellek.

 

Bűnös vagyok, ne adj fel.

Hitem elhagy, ne hagyj el.

Fázol, mindig ölellek.

Elszáradnál, öntözlek.

 

Rossz volnék is, jó Veled.

Lelkesíted lelkemet.

Nem lehetünk hűtlenek.

Szeressél és szeretlek.

 

 

 

CSUPÁN CSAK

 

Nagy Jánosnak („A magvető az igét hinti” – Kárpátalján című könyv szerzőjének)

 

 

Hited csupán

a Golgotáig ér.

 

Osztozni készülsz Vele,

szemébe nézni még.

 

Csupán csak

megérteni

az érthetetlent.

 

A nyolcadik napon:

 

Határ? Gyilkosok?

Sebek?

Osztozkodás? –

 

Énedet Ő elé teszed.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2021-11-07 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.