Videó

A Bizony, Isten! csatorna videója




Keresés a honlapon:


Lajtai Gábor versei (lélekÚt, Szerelemszonett, Közös út)

 

 

 

 

lélekÚt

 

Bandukolsz, meg - megállsz,

Kérdés száll az égre:

Honnan jössz, merre vágysz,

Ki vagy és mi végre?

 

Elkerül, rádtalál,

Bölcs a tét, ha éltet,

Földre hull, mennybe száll

Visszatér a lélek

 

(Fénytölte)

 

 

Szerelemszonett

 

A céljaimhoz új esély a léted –

Amerre jársz, a rét virágot ád,

A tó felett ha száll az angyalének,

Te vagy ki érti biztató szavát.

 

És én – ki vágyom zárszavát a télnek,

Amint aszály után a föld esőt –

Tudom, ha hívsz örökre véget érnek

A kútbanéző búsuló idők

 

Csak állj elém és én elébed omlok,

A múlt ködébe vesznek mind a gondok

És meg – megáll a vágtató idő –

 

S ha ránk talál a hajnalóra pírja,

S vágy szavát az értelem csitítja;

Türelme ágán bíbor rózsa nő.

 

(Csontpalást)

 

 

Közös út

 

Leomló falak közt merész hajnal hasad,

Fészekmeleg szélben felködlik az út,

Szemem tótükréből visszanréz önmagad,

Boldog, hogy a fénnyel új világba jut.

 

Mert felszáll az élet türkizkék egére

Két kíváncsi vándor, látni új csodát,

Majd lehullva létük közös tengerére,

Társuk elé tárják szívük otthonát.

 

(Fénytölte )



 

  
  

Megjelent: 2021-10-29 20:00:00

 

Lajtai Gábor (Budapest, 1969 - 2020) költő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.