VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Vasas Tamás versei (Megtanulunk elköszönni, Sötétedésig követnélek ezen a csapáson)
MEGTANULUNK ELKÖSZÖNNI
Ha elfogyna – mert egyszer úgyis elfogy, ezt a jelképes mennyiségű fénytörmeléket szórom majd az iszkoló árnyékod után;
Azon a hajnalon olyan lesz a tested, mint egy éjszakai távozás az utolsó nyitva tartott moziból,
megindul veled a nappaliban a szőnyeg, valódi pamutprérin távolodsz majd, és én előre elhullajtott könnyekkel, mint bebábozódott emlékfigurákkal az egyik kezemben,
az erkélyről fogok integetni neked a másikkal…
és senki sem fogja tudni, hogy valójában mi van nálam.
SÖTÉTEDÉSIG KÖVETNÉLEK EZEN A CSAPÁSON
Sötétedésig követnélek ezen a csapáson. De tudom, hogy te a gyomromba látsz, érzed az ürességét, hallod kongani, és képes vagy még azért is sajnálni, amiért csak ezt a szánalmasasan olcsó, elnyűtt sportcipőt tudtam magammal hozni.
Mintha az otthonom lenne a lábamon, súgom magamban neked, miközben azt figyelem, ahogy apró terméseket tépkedsz a bokrokról. Ez van rajtam.
Azért egy patakon még áthaladunk, szerintem egy vízesést akartál megmutatni, talán, viszont ezt tényleg csak sejteni tudom, mert nyilván valamiféle naturális és részben rusztikus szenzációnak, valami igazi értékkel bíró meglepetésnek szántad a nap végére, amikor aztán csak haza kellett jönnünk miattam.
Hiába követnélek sötétedésig ezen a szűk csapáson, a világ bármely szűk csapásán, ha a csapdád vagyok, a szeretetnek az eltűnése benned, ez az érzés mindig úgy kezdődik majd el nálad, ahogy az én térfelemen végül irányíthatatlanul zsákutcába fordul.
Megjelent: 2021-10-14 20:00:00
|
