Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Antal Anikó Zsuzsanna versei (Portugál csempék, őszi ének)

 

 

 

 

Portugál csempék

A délibábok kergetése veszélyes. Velem is előfordul,
néha mosogatás közben. Szép, ahogy apró szivárványok
jelennek meg a mosogatóvízen felgyűlt buborékokon.
Pillanatnyi tündöklés, aztán beleolvadnak a semmibe.
Mosom a valóságot, a tányérra száradt rántottát,
a keserédes birsalmalekvárt, sziruppá sűrűsödött cukros,
fekete zaccot.
A víz kihűl, felszínén átlátszó citromrostok.
A mosogató alja ezzel-azzal van tele.
Állóvízben morzsák mozaikja.
Felkavarni nem merem.
Valami ilyesmin állok én is.
Mozaik csempe utánzatú szőnyegen.
Kék és fehér műanyagból öntött, kissé homályos
képeken –
mintha víz alatt lennének.
Régi portugál csempékre emlékeztetnek.
Égszínkék és türkiz indák ölelkeznek szárnyas amorettekkel,
narancsfák és kálák gyökereznek pikkelyes sárkányfejekben,
sötétkék vizeken fehér vitorlás,
talán jó szelet fúj rájuk az Isten.
Talán jó szelet fúj.

Láttam a csempékkel díszített nagy falakat
egyszer, Portóban. Pár nap volt az egész.
Egy komolyzenei fesztiválon koncerteztünk,
volt Bach és Vivaldi, hegedűversenyek tételei közt
néztek le ránk pufók, szárnyas angyalok.
Kiszökhettem volna éjjelente, hogy meghalljam,
miről mesélnek a templomok és házak falai,
jó szelet kaptak-e a távolba induló hajók,
találkozott-e egymással a pásztorfiú és a leány,
megtörtént-e az a csók, fogott-e megannyi halat a halász,
és az óceán partján állva mit gondoltak,
mi van odaát? Az óriások földje talán?

Szerettem volna mindezt hazavinni valakinek:
az óceánt, a narancsfákat, a Douro folyót,
a kőből faragott kádban mosó nők kacagását, a
csempéket, a hidakat, a hegyeket, a végtelent.

Vettem egy üveg portói vöröset, ami
Svájcban az átszállásnál darabokra tört.
Akkor már nem élt az anyám.
Csak jó szelet adj! – kértem.
Látni szeretném az óceán túloldalát.

Őszi ének

a nyár csókjaiból szinte semmi
sem maradt csak néhány szép
de rosszul exponált pillanat
édes gyümölcsöktől roskadozó
teríték mint egy barokk festmény
kontúrja a füstszürke enyészet ami
átölel akár a hajnali pára a málló földet
tűnődés hogy mi az idő
és hol vagyunk elrejtve benne
minden összefügg

és mégis
semmi nem köt össze
a félhomályban
mohával belepett csend
hajnalodik

megáll a világ
egy percre

az ősz éneke
hallható hulló
falevelekben

 

 

  
  

Megjelent: 2021-09-14 20:00:00

 

Antal Anikó Zsuzsanna (Nyíregyháza, 1981) író, költő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.