VideóAz M5 videója Keresés a honlapon: |
Köves István Ceausescut legalább lelőtték – epevers
CEAUSESCUT LEGALÁBB LELŐTTÉK epevers
Ólomsárga Az meg milyen A kurvásan magakellető kérdőjelek kokettáló hiánya, itt, az első sorban, nem bizonytalanságot jelent, elmaradásuk lehetőséget kínál a hazatalálásra, a haza találására. Mint ferde járda mellé sepert, sárgán a sárban rothadó levélmassza, olyan, valami árnyékféle is essen rá, csak úgy, korfestőként, a békés hangulat kedvéért. Ki ne tudná, az ólom, az szürke, mint a galambbegy, úgy is árulják őket: ólomszürke galambok, párban, tenyésztőtől, jutányosan. Hát akkor?! Nem csak a párizsi sétányokon, a trianoni kertben, de lám, Rodin fénysikálta szobrai között is, kacagva motoz a múlt, minden európai parkban, meg mindenhol a világon, ahol park van, padokkal, palotákkal, fákkal és árnyékokkal, a tovatűnt páfrányos múlt méla árnyékaival, a végbe nem vitt tétova gondolat meg, mint pórázáról szabadult kölyökkutya, belehemperedik ebbe a mocsársárga őszi avarba, huncutkodva kilógó nyelve hegye eres, lilahabos, akár az öngyilkosoké. Zárás előtt, tapintatos harangszó kísérettel fölszisszennek a közeledő ciroksöprűk a bazaltbamba utcaköveken, de nincs harag, a némán robogó éjszakai metró álmosan átoson a Trakl-, a Rilke-, a Celan-állomásokon, mindenhol lepottyan róla egy-egy szó, jelző, különös írásjelek, baljós hieroglifák a járólapokon, a talpfák között, miközben ólomsárga szemmel lesik a perdülő naptárlapokat vörös stand up fényekkel szabdalt, bolyhos otthonaikban az ökölbeszorított sikolyokat nevelgető, néma városlakók.
Megjelent: 2021-08-31 20:30:00
|
