Videó

Az Archivum Roma csatorna videója




Keresés a honlapon:


Köves István Ceausescut legalább lelőtték – epevers

 

 

 

 

CEAUSESCUT LEGALÁBB LELŐTTÉK

epevers

 

Ólomsárga Az meg milyen

A kurvásan magakellető kérdőjelek kokettáló hiánya,

itt, az első sorban, nem bizonytalanságot jelent,

elmaradásuk lehetőséget kínál a hazatalálásra,

a haza találására.

Mint ferde járda mellé sepert, sárgán a sárban rothadó

levélmassza, olyan, valami árnyékféle is essen rá,

csak úgy, korfestőként, a békés hangulat kedvéért.

Ki ne tudná, az ólom, az szürke, mint a galambbegy,

úgy is árulják őket: ólomszürke galambok,

párban, tenyésztőtől, jutányosan. Hát akkor?!

Nem csak a párizsi sétányokon, a trianoni kertben,

de lám, Rodin fénysikálta szobrai között is,

kacagva motoz a múlt, minden európai parkban,

meg mindenhol a világon, ahol park van,

padokkal, palotákkal, fákkal és árnyékokkal,

a tovatűnt páfrányos múlt méla árnyékaival,

a végbe nem vitt tétova gondolat meg,

mint pórázáról szabadult kölyökkutya,

belehemperedik ebbe a mocsársárga őszi avarba,

huncutkodva kilógó nyelve hegye

eres, lilahabos, akár az öngyilkosoké.

Zárás előtt, tapintatos harangszó kísérettel

fölszisszennek a közeledő ciroksöprűk

a bazaltbamba utcaköveken, de nincs harag,

a némán robogó éjszakai metró álmosan átoson

a Trakl-, a Rilke-, a Celan-állomásokon,

mindenhol lepottyan róla egy-egy szó, jelző,

különös írásjelek, baljós hieroglifák

a járólapokon, a talpfák között, miközben

ólomsárga szemmel lesik a perdülő naptárlapokat

vörös stand up fényekkel szabdalt, bolyhos otthonaikban

az ökölbeszorított sikolyokat nevelgető, néma városlakók.

 

 

  
  

Megjelent: 2021-08-31 20:30:00

 

Köves István (Budapest, 1938. 03. 29.) költő, drámaíró

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.