Kiss Tamás: „Családszótár”-ihletettségek Bence Erika könyve nyomán – „Ez az élet rendje”
„Családszótár”-ihletettségek Bence Erika könyve nyomán
„Ez az élet rendje”
Kiss Tamás: Dante-sorozat: Pokol
A piros törülközőt hanyag szomorúsággal az ágy karfájára dobta
Én vettem neki a szemközti boltban Ő nem merte megtenni
Csepergős szomorú reggel volt
Minden zaj elhalt a szemekben
Nővérek suhantak a folyosókon én meg remegtem
Rövidesen meg fog halni valaki
Akiből akár „nagy festő is lehetett volna.”
A „falusi értelemben” felnőtt kislány
Nő-letörtségében sírva feküdt végig ágyán
Pedig nem volt ő „levegő” sokkal inkább trónkövetelő
Férfidominanciákban elveszett síró útkereső
„Anya mindig apa nevében reá hivatkozva cselekedett”
Meg a két fiútestvér a játékban is jogbitorlók
Elnyomták a szerelemben szövődött bátorságot
Nem a gyermek utáni vágyat nem azt sohasem
Mert megszakíthatatlanná lett az „Ez az élet rendje” – fonál
Hogy is eshetne teherbe egy két felnőtt gyerekkel bíró
Férje által elhagyott véletlenül szerelembe esett gimnáziumi tanár?
„Kiröhögné a világ” „Az anyja belehalna szégyenébe”
„Nem hozhatok ilyen szégyent vén fejére!”
Tradíció-remegésében fogant szégyene örökre elintézte
Itt aztán végképp titkolni kell az „abortuszmesét”
„Az asszonyok úgy beszéltek a szülésről, mint egy rettenetes, bűnös, ocsmány dologról.”
Gyermekes elvált asszonynál ez „ma is” egy pokoli vétek
„Mintha ez, ha férjezett asszonnyal történik, egyáltalán nem volna szégyen.”
Tényleg nem az vannak hozzá jól bevésett „belehalt volna”-indokok
Fejbólogatásokkal kísért hamis-hazug
„A beavatottak számára a sorsközösség retorikus megnyilatkozása”
Szokásjogán hangoztatott könnyes-simogatós bókok
„Senki sem tehet róla” – „Ez a sors akarata”
Szépséges szónoklatok közepette alkohollal bevett nyugtatók
Közben valahol valaki a piros törülközőt hanyag mozdulattal az ágy karfájára dobja
Vagy domborodó hasát vonat elé gurítja
Csak úgy…, mert „Ez az élet rendje!”
Különben „A Világ” megszólja
Az álarcgyár-tradíciókban fogant gyermeknek
Vagy élet nem jár, vagy szülői mosolyokkal átadott csokoládé
Legfeljebb egyénre szabott „sorstalanság”
Hűvös rideg utcákon kigombolt viseltes télikabát
Melyekre a feledés csapja rá koporsófedelét
Nem „kötőtű”, hanem magas szintű orvosi beavatkozás volt
Altatásban nem fájhatott
S a végén mindkét lény megszabadítva megszabadult
Az Élettől
RIP élve és/vagy élettelenül
Az elhalt élet rendjében
Megjelent: 2021-08-11 19:00:00
 |
|
Kiss Tamás (Szombathely, 1953), főiskolai tanár, író, festő, ökológus. |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
