Videó




Keresés a honlapon:


Dóczi Székely Gábor versei (Alvó-éber idill, Még megtámaszt)

 

 

 

 

ALVÓ-ÉBER IDILL

 

 

 

Mellettem fekszel. Oldalvást.

A takaró fölött tárt vállad

Lehulló hajad takarja.

Virgonc álmod már hol kószálhat?

 

Ujjaimmal pőre bársonyt

Simítok végig. Örök kezdet.

Egyvonalas „há” hangot fúj

Belső sípod, az őslélegzet.

 

Éberen figyellek. Alszol.

Más-más létállapot a miénk.

Fényben jársz. Éjt virrasztok én.

Lelkünk ugyanott. S ők tudják, miként.

 

 

 

 

 

 

 

MÉG MEGTÁMASZT

 

 

Vannak vidékek, ahol

Kövekből az éjszakák.

Ahol könnyen áldozat,

Az ember, mert  kész a vád.

 

Vannak vidékek, ahol

Az éhhalál napi rend.

Ahol nem szilárd a föld,

Hiszen épp az, ami reng.

 

Vannak vidékek, ahol

Ébren zihál a lélek.

Elakad a fürge fény

És az emberek félnek.

 

Vannak vidékek, ahol

Becsült kincs az irgalom.

Szeretni félbarátot,

Ez a legfőbb hírhalom.

 

Vannak vidékek, ahol

A kereszt még megtámaszt.

Van gyermeki bizalom,

S gőgre gőg nem mond rá passzt!

 

 Vannak vidékek, ahol

Nincsen önzés, könyöklés.

Árad a jóság s medret

Az élet nem könnyből vés.

 

 

 

 

  
  
 

Dóczi Székely Gábor költő, jogtanácsos

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.