VideóA MNMKK - Petőfi Irodalmi Múzeum csatorna videója Keresés a honlapon: |
Tóth Olivér: Mámor
Mámor
Ne hagyj magamra, ha tűkkel a vénámban egek rogynak fejemre gyűrött kalappá, skalpolt homorú univerzumot tágít a belső zártság, szemhéjakról álmodik az üvegszemű nappal, boltjait bezárni készülve utolsó leltárod ébren tart, leakciózott selejtesnek vélt tévhitek kiárusításakor sorokként kígyóznak rajtad beidegződéseid, tollként szakad rólad a megnyugvás, te akartad, fekete-fehér rublikák mélységében nincs időd, tengerkádnyi vized megengedem, vízióid királyokat, királynőket védenek, az álmodás személyi biztonsági őreit előléptetted, a sorfalak mögé szorult záporködben engedd, szemeid bekötözzem, kürtszavakkal játszani hívjalak, megrágott fű élű szírtlépcsőid fokairól alázuhanva, ne félj, alattad törmelékeimből lágy por, fű, hintaágy leszek, ha undorodnál is tőlem, társtalanságod kellet majd neked, kivetkőzott mellkasomról ordas szeleim hajad hullámainak engedem, mormoljanak neked az erdők, az egek fösvény titkairól, kaszabolt csonkjaim szépjéről árulkodjon szájívük remegése, hisz imádtak, bolondulásig adagolt infúzió vérmességem, labirintusában öntudatig szeppent kiátkozottak zárdáját építem, borosüveg hörög a falakban, nejlon horkol az ablakokon, hínárpázsit feszül arcod mosolygödrének iszapja felé, szociális prostitúciótól kényes vadon űz bérházaid sarkairól, az éjjel garázsaiban bocsok gyűjtenek mézet csupraidból, hamisság vesztegel a konyhaasztalokon, megterítenék neked, de nincs miből, nincs mivel, egyedül várlak mert nincs kivel, szabadlábon védekező nyomorom felett szemhunyorogva pislákolok, elképzelem, borotvált arcú telek ünnepelnek, derékig érő hamu-hóban lángolok érted, utánunk expedíciót indít a valóság, kínjaink tort ülnek, én bakancslistád utolsó tételét, kedvenc balladádat énekelve éberen várom veled a megtérést.
Megjelent: 2021-06-16 18:00:00
![]() |