Keresés a honlapon:

Köves István versei (Sorok lábcédulára, Csaknem úgy, mintha, Karantén bluett)

 

 

 

 

SOROK LÁBCÉDULÁRA

  

Fuldokló hörgés az alapzaj, infernó,

meg az oxigénpalackok ütemes sípolása.

Úgy mossák az ápolónők a hátakat, előredőlve,

mint otthon a viaszosvászonnal takart konyhaasztalt.

Körben készülődnek fátyolosuló múltjukra emlékezve

turista utasai az állítható rácsos kerekeságynak.

Hallgatják egymást. A falon leltári tárgy a feszület.

A viaszsárgára izzadt megkínzottak befejeződni vágynak.

 

 

CSAKNEM ÚGY, MINTHA

 

Robognak a gyorsvonatok, mintha hajnalodna,

csattog a sok sikoltozó kerék a kanyarodó sínpárokon,

ránganak a betontalpfákban a feszülő szegecsek,

minthacsak volna még hova szülni, feszülni, száguldani,

mintha a világ amúgy tenné a dolgát, lenne rend,

várna még állomásépület, hordárok, indítótárcsás szolgálattevő,

muskátlis ládák, lyukasztóval füttyentős kalauzok,

akik emlékezve néznek az égbe bodorodó mozdonyfüstre,

ügyelve fülelnek a sorozatcsattogó ütközőkre tolatáskor,

s a tengelyvizsgáló hosszúnyelű kalapács szinkópájára.

Közben a szerelvényeket megelőzi, jóval megelőzi a jelük,

egy járat-terepasztalon ugráló villogó fénypontok haladnak,

s kivetítőtáblára írja a baleseti halottak várható számát az algoritmus.

 

Robognak a nyomdagéptengelyek, odaadón simulnak a festékezők,

hajlik a henger alá a papírív, klisék hasalnak rájuk igyekezve,

szaporodnak a könyvek, minthacsak volna még olvasó, iskola, könyvtár,

tárt szemű gyermek, kacagó lány, hullámos hajú, feszülő izmú ifjú,

képeslevelezőlap-állványos kioszk a tér közepén, fúvószenekar,

mikrofonra hajló versszavaló szárnyasgallérú, hó gyolcsingben,

de a piackutatók már most tudják, mennyi megy zúzdába, papírmalomba.

Kánont szörcsögnek-sípolnak a fáradhatatlan lélegeztetőgépek,

ciripelnek az őrzőmonitorok, robog eszméletlen a sok kerekeságy,

bepárásodott ablakú kafanderben jár körbe injekcióstűjével a nővér,

az ágyrácson kilóg a még cédula nélküli lábujj, néha megrándul,

mintha a külvilág visszavárná, mintha még rendben mennének a dolgok,

kinn pedig oszloplábain táncol a téboly, tombol a túlélő show.

 

 

KARANTÉN BLUETT

 

odahaza te, idehaza én

egy dallamív tetején

szerelem kolera idején

a század oly koravén

ezer halott vagy tízezer

egy háborúban mitesszer

Isten tudja, miért csillog úgy a szemed

Isten tudja, mit susog a szád

Isten tudja, milyen maszk nélkül az orcád

Isten tudja, milyen maszk nélkül az ország 

Ördög tudja, miért hajolok rád, h/azám

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2021-06-14 18:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.