Videó




Keresés a honlapon:


Dunai Andrea: Nem csak titokban

 

 

 

 

Nem csak titokban

 

Hagytam múlni csendben a napot, ha zaj van, elbújok, meg nem történni, kivonni a szerelemből a háromszöget, bizonytalan állapot a szürke, csütörtök este a semmi vásznára festve minden vágytól elszakadtan, az igazi gyönyörpontom nem bonctani helyen van, kockázatos, mint pirulni a szégyenen, még a tengert sem ismerem, nemhogy az óceánt; a férfiak elmennek, hogy próbára tegyék bátorságukat, a költő elbocsátott, a szobrász új modellt talált, azt mondják, kalandosra vették a figurát, pedig megvettem a toronyórát, mégsem örültek, hogy megkapják; l'ultima volta – ketyegte a holnapot, megindultak a fekete patakok, vizükben zuhogok, a sodródó kavicsok parányi üreget ütnek sejtjeimben, aztán egy nagyot; mint szökött fegyvertelen fegyenc, flörtölök a félelemmel, hogy nem leszek, vagy nem leszek jobban, de már gyűrött akarok maradni, és nem csak titokban; jöhet akárki, bolond vagy világfi, hagyom a szívemben cigarettázni, azt sem bánom, ha ezért fizetni kell, csak ne jusson eszembe mellette a gázmérgezés.

 

 

  
  
 

Dunai Andrea (Szekszárd, 1970)

A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztőségi titkára, a Rendezvények rovat szerkesztője.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.