Megszőtte az estét az ég szovátája,
suhadar az ünnep örökkön zöld fája,
tehertelen a szív, örvendezik, táran:
mindenményedelem időz pitvarában.

Megszülődött újra karácsonynak estje,
moccatlan a jóság, nincs mázolva, festve,
téhelyezetlen a gondolat, a lélek,
salápolhatnak az adni szorgszerények

Nem sinked a világ, a sopár is gazdag,
aki akarja, ma pazarfény jut annak,
égi szózat hallszik és porongyó ének:
„Penderedni érdem, pessedezni vétek.”

Méregjáték nincs, de van merészlet, tiszta,
gyertya gyúl, világol a szívképzés titka,
karácsonyi mezengy, pillagó valólat,
nem kerül tér maszknak, fals látodalomnak.

Kömlődjén az ember, nem embercse mostan,
körhatára tágas, messze nézhet s hosszan,
birtigaza minden volt s leendő szépség,
a külszínen úr a belbecs és a mélység.

Lételezésében a karácsonyestnek,
ami bévül vagyon, nem kell arra lepleg,
ipípesíteni nincs miért a szívet,
ingerménye igéz kellőközepének.

A Nagybíró fia születése napján
hátahupa simul, oszlik a humorvány –
s büszménykedik egyre a gedeme fennen,
mely a jászol fölött fénylett Betlehemben.

Megszőtte az estét az ég szövőszéke,
áll az ünnep sudár, örökkön zöld éke,
magabízó a szív, örvendezik, tártan:
a világmindenség időz pitvarában.

Megszületett újra karácsonynak estje,
igazi a jóság, nincs mázolva, festve,
példamutató a gondolat, a lélek,
örvendezhetnek az adásban serények.

Nem senyved a világ, a szegény is gazdag,
aki akarja, ma csillagfény jut annak,
égi szózat hallszik és fenséges ének:
„készülődni érdem, vesztegelni vétek.”

Hazudozás nincs, de van vonzalom, tiszta,
gyertya gyúl, világol a jobbítás titka,
karácsony békéje, tündöklő való az,
nincs helye a maszknak, hiú maszlagoknak.

Őrhelyén az ember, nem nyomorult mostan,
horizontja tágas, messze nézhet s hosszan,
öröksége minden volt s leendő szépség,
a látszaton úr az érdem és a mélység.

Eljövetelében a karácsonyestnek,
ami bent van, nem kell vetni arra leplet,
felékesíteni nincs miért a szívet,
varázslata igéz kellős közepének.

Az Úristen Fia születése napján
egyenetlen simul, oszlik a homály már –
ragyogtatja fényét már a csillag fennen,
mely a jászol fölött fénylett Betlehemben.