Videó

Az Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója




Keresés a honlapon:


Antal Anikó Zsuzsanna versei (Önmozaik, Camera obscura, Sirályok)

 

 

 

 

Önmozaik

 

 

1.

 

tükörcserepek mindenütt

ismeretlen szempárokban

megcsillanó múlt

a kislányban

aki átkelt a zebrán

önmagam láttam

sötétbarna hajfonattal

lakkcipőben

édesanyja kezét fogva

valami óriásra tekintett

napsugárral glóriázott

királynőre amilyenné ő is

szeretett volna válni

egy napon

 

 

2.

 

tükörcserepek mindenütt

ismeretlen szempárokban

megcsillan a múlt

önmagam tinta-reflexiója

egy diáklány emlékmorzsái

idődobozba zárt mondatok

cserépbe ültetett

szélrózsa álmok

játék csak

minden

kijavítható

ki is radírozható

és talánújraírható

égkék tintával

egy napon

 

 

3.

 

tükörcserepek mindenütt

ismeretlen szempárokban

megcsillanó múlt

bazsarózsát igéző

szerelem

vállakat melegítő pulóver

szonettekből szőtt

elvarratlan

koszorú

 

 

4.

 

tükörcserepek mindenütt

ismeretlen szempárokban

megcsillanó múlt

esőben ázó tölgyfa benne

elárult szakramentumok

örök hűség

fekete fogadalom

árvácska szirmok az arcon

tükörcserepek mindenütt

sejtekre hullott

önmozaik

 

 

Camera obscura

 

Nehéz lépést tartani az idővel.

Esőfelhőkből formált doboz a világ.

Fényét vesztett camera obscura.

Egy gyertyát kellene gyújtani.

Talán.

De mosni kéne és mosogatni megint.

Éppen ma reggel tört össze egy virágmintás pohár.

Törik itt minden idővel.

Talán le kellene az összest cserélni.

Az étkészletet is, a poharakat is.

Megrepedtek. Csorbák.

Az ilyeneket mind ki kell selejtezni,

jobb esetben a polc hátsó részébe rejteni

mindig ezt mondták.

A tárgyak csak tárgyak.

Habár, sunt lacrimae rerum

megviseltek lesznek egy idő után.

Pedig annyi minden fűződhet hozzájuk.

Tejeskávé illatú reggelek, gyors ebédek,

csendes vacsorák,

magasztos és magányos étkezések,

esetleg nem evések,

mindenre éhező

mégis kínzó

étvágytalanság.

Érintetlen a tányér.

Érintetlen a pohár.

 

Annyi mindent kellene befejezni,

még mielőtt fagyni kezd.

Összeszedni mindent, ami lehullott,

aztán helyére tenni.

Menüt tervezni,

porszívózni, rendszerezni,

ellenőrizni, kijavítani, letörölni,

felmosni, megteríteni, leszedni,

felöltöztetni, levetkőztetni,

kivinni, bevinni,

megállítani, elkezdeni,

emlékezni, elfeledni,

belefáradni, belesimulni.

Talán egy gyertyát kellene gyújtani,

s lenni maga a láng.

 

 

Sirályok

 

Háborog a víz. Szünet nélkül

vonzásban és taszításban, akár egy

kétségbeesett szerető.

Karjai fehér habokból font koszorú.

Egyszerre fojt és simogat.

Sárban formálódik, homokszemcsék

rétegeiben, part menti kagylók és kavicsok töredékeiben

az erő.

Ölel és elenged.

Megrémít és reptet. Sziklákba csapódik.

Néha sír, néha énekel.

Lábaid előtt a végtelen. Fent és lent.

Aranyló horizontba olvadó misztérium.

A sirályok röptében van valami groteszk és nemes.

Azt hinnéd, dacolva küzdenek egy láthatatlan ellenséggel.

Talán szánalmas is, ahogy vergődnek a levegőben.

Olykor mozdulatlanok. Lebegnek. Kis fehér vitorlák.

Nem törnek meg.

Rábízzák magukat a szélre.

 

 

 

  
  

Megjelent: 2021-05-17 18:00:00

 

Antal Anikó Zsuzsanna (Nyíregyháza, 1981) író, költő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.