VideóA PécsTV videója Keresés a honlapon: |
Antal Anikó Zsuzsanna versei (Önmozaik, Camera obscura, Sirályok)
Önmozaik
1.
tükörcserepek mindenütt ismeretlen szempárokban megcsillanó múlt a kislányban aki átkelt a zebrán önmagam láttam sötétbarna hajfonattal lakkcipőben édesanyja kezét fogva valami óriásra tekintett napsugárral glóriázott királynőre amilyenné ő is szeretett volna válni egy napon
2.
tükörcserepek mindenütt ismeretlen szempárokban megcsillan a múlt önmagam tinta-reflexiója egy diáklány emlékmorzsái idődobozba zárt mondatok cserépbe ültetett szélrózsa álmok játék csak minden kijavítható ki is radírozható és talánújraírható égkék tintával egy napon
3.
tükörcserepek mindenütt ismeretlen szempárokban megcsillanó múlt bazsarózsát igéző szerelem vállakat melegítő pulóver szonettekből szőtt elvarratlan koszorú
4.
tükörcserepek mindenütt ismeretlen szempárokban megcsillanó múlt esőben ázó tölgyfa benne elárult szakramentumok örök hűség fekete fogadalom árvácska szirmok az arcon tükörcserepek mindenütt sejtekre hullott önmozaik
Camera obscura
Nehéz lépést tartani az idővel. Esőfelhőkből formált doboz a világ. Fényét vesztett camera obscura. Egy gyertyát kellene gyújtani. Talán. De mosni kéne és mosogatni megint. Éppen ma reggel tört össze egy virágmintás pohár. Törik itt minden idővel. Talán le kellene az összest cserélni. Az étkészletet is, a poharakat is. Megrepedtek. Csorbák. Az ilyeneket mind ki kell selejtezni, jobb esetben a polc hátsó részébe rejteni – mindig ezt mondták. A tárgyak csak tárgyak. Habár, sunt lacrimae rerum megviseltek lesznek egy idő után. Pedig annyi minden fűződhet hozzájuk. Tejeskávé illatú reggelek, gyors ebédek, csendes vacsorák, magasztos és magányos étkezések, esetleg nem evések, mindenre éhező mégis kínzó étvágytalanság. Érintetlen a tányér. Érintetlen a pohár.
Annyi mindent kellene befejezni, még mielőtt fagyni kezd. Összeszedni mindent, ami lehullott, aztán helyére tenni. Menüt tervezni, porszívózni, rendszerezni, ellenőrizni, kijavítani, letörölni, felmosni, megteríteni, leszedni, felöltöztetni, levetkőztetni, kivinni, bevinni, megállítani, elkezdeni, emlékezni, elfeledni, belefáradni, belesimulni. Talán egy gyertyát kellene gyújtani, s lenni maga a láng.
Sirályok
Háborog a víz. Szünet nélkül vonzásban és taszításban, akár egy kétségbeesett szerető. Karjai fehér habokból font koszorú. Egyszerre fojt és simogat. Sárban formálódik, homokszemcsék rétegeiben, part menti kagylók és kavicsok töredékeiben az erő. Ölel és elenged. Megrémít és reptet. Sziklákba csapódik. Néha sír, néha énekel. Lábaid előtt a végtelen. Fent és lent. Aranyló horizontba olvadó misztérium. A sirályok röptében van valami groteszk és nemes. Azt hinnéd, dacolva küzdenek egy láthatatlan ellenséggel. Talán szánalmas is, ahogy vergődnek a levegőben. Olykor mozdulatlanok. Lebegnek. Kis fehér vitorlák. Nem törnek meg. Rábízzák magukat a szélre.
Megjelent: 2021-05-17 18:00:00
|