Suhai Pál: Szerelmem, élet - Kecskeméti Vég Mihály Psalmusára
Szerelmem, élet, egyetlen élet!:
én így idézlek, aszályos szájjal
is csak becézlek, asszonyt se másképp,
udvarollak, mégis és mindhiába:
előbb, mint szó a számról, elillansz:
elinalsz, elfutsz, és én is tűnök,
mire kimondlak: kegyetlen élet,
nagy búsultomban joggal panaszollak.
Minthogyha lennél, valakim volnál,
kérdezlek mégis: ha nem vagy, mért vagy,
miért hogy néha ribancoknál is,
prostituáltaknál ingatagabb vagy?
Remélem, élek, jóllehet félek,
mert noha hívnak, engem is csalnak
örömök, évek, tudom, hogy rám még
haragok várnak és nagy szenvedések.
Gyilkolnak tőrök, vagdosnak kések,
kicsorbult pengén életlen élek:
hízelgő szókból, mire eszmélek,
fenekednek rám dühödt ellenségek.
Híved, e lélek, szerelmem, élet,
egyetlen élet, kegyetlen élet,
már nem is kérdi, nézi csak, nézi:
ki volt, hová jött, és végül mivé lett.
Megjelent: 2014-08-10 18:47:23
 |
|
Suhai Pál (Bezenye, 1945.) tanár, költő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
