Keresés a honlapon:

Tálos Atanáz: Nyár

 

 

 

 

Nyár

 

(1)

 

Madárraj riad. A fák lombja

a Nap árnyékán áthajol, és

eltelt időm mint félbehasadt

gyümölcs

szeleteire hull.

 

Tengelyén állsz a

visszavonhatatlanságnak.

A gömbölyű térben

a Szó mint túlérett

kalász meghajol,

és arany sugaraiban

a nyár izzása ég.

 

(2)

 

Zárt szemekkel

hallgatom a ritmikus

csöndet, dajkált dühöm

a gabona közt vékony hangon

felnevet, és élezett késével

fiókára vadász.

 

(3)

 

Az izzás szegélyén

maradok, határán mindannak,

amerre a Szó hangja

elér, és nézem, ahogy körülötted a

téren a nyár

mint törés végigfut.

 

Nem kell semmi tőled.

Árnyékom mellém ereszkedik,

csőréből kiejtve kemény

golyó koppan,

karmos lábát ráteszi,

és a szemembe néz.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2021-05-07 21:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.