Keresés a honlapon:

Bittner Mónika: Jóvátétel

 

 

 

 

Jóvátétel

 

Mire az asztalhoz került, annyira éhes volt,

hogy szép arca eltorzult, amint a nagy falatokat rágta.

Nem szerettem ezt a mohó, telhetetlen formáját, de

otthagyni sem tudtam, valamiképpen mégis lenyűgözött.

A minap az jutott eszembe, hogy azért evett így, mert

heten voltak testvérek és hát nem voltak elengedve anyagilag.

Jó, nem éheztek, de akkor is osztozni kellett a többiekkel.

Valami magyarázatot akartam találni, mert minden más

emlékem az Anyámról igazán olyan fennkölt, ez volt

az egyetlen hétköznapi és illetlen kép róla, és akárhogyan,

de el kell tüntetni ezt a zavaró szeplőt, gondoltam

aztán váratlanul fuldokolva köhögni kezdtem.

Eltorzult arccal görnyedtem az asztalnál, próbáltam

levegőhöz jutni, közben a saját mellkasom ütögettem, amikor

megjelent a lányom a konyhaajtóban és szelíden annyit mondott:

Anya, könyörgöm kisebb falatokat tegyél a szádba,

komolyan, rossz nézni, ahogyan eszel.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2021-05-05 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.