Suhai Pál: Szobor-alakban
Hitte: a győzelmet magát faragta
versbe: kőből, kőrisből szép fejét,
amint bólint, és ahogyan kilép:
repülne már, s külön a peplosz rajta,
ha föltámad a szél és lobogtatja –
így vitte őt, szobor-alakban, át
a városon, így húzta kocsiját
a pusztaságba és a forgatagba.
Gördült a négy kerék, gördült mögötte,
gördült a láthatár is: látta, vitte,
hátrált előle s híven visszatért.
Egy rossz kocsi, egy diadalszekér
gördült az úton, s ment egy bonviván,
utak szerelmese, apostolok lován.
Megjelent: 2014-08-10 18:30:09
 |
|
Suhai Pál (Bezenye, 1945.) tanár, költő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
