Keresés a honlapon:

Köves István: Cseh Tamás váll-lapján

 

 

 

 

CSEH TAMÁS VÁLL-LAPJÁN

 

 

 

Nevetséges ez a havas-gyopáros tájkép,

még ha csak hasonlatként is

csusszanna be ide, par avion e versbe,

hisz mostanság nem csak itt, mifelénk,

de Nakonxipánban sem havazik épp,

legföljebb ha ónos eső hull,

gonoszat kaccantva ringó reményeinkre.

 

Oikó árnyéka a Gellért-hegyig ér.

Mikor Jokohamából integet, félszegen,

megrebbennek a Bartók Béla úton

az áttetszőre őszült falevelek.

Oikó apró keze még itt melegszik

ma is, kabátzsebemben, ujja kapirgál,

s a Vérmezőn borzonganak a bokrok,

ha fátyol-cérnahangját visszahallják,

leheletét idézik a fonnyadt télálló almák,

itt bolyong, mint madárnyi madrigál.

 

Lassabban múlik télen az időnk,

mert hogy tél ez is, ki tagadhatná,

naptár szerint biztosan az,

néha még mintha meg is állna,

kivált a puccos pesti oldalon,

hol púposan pöffeszkedik a Bálna,

s bár eltelt azóta jó pár nap

nélküle, itt, a budai Duna-parton,

szikrázva-jegesedve fénylik a víz,

s olvad Cseh Tamás szobrán a hóváll-lap.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2021-03-28 18:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.