Videó

A Pécs 8 csatorna videója




Keresés a honlapon:


Holczer Dávid versei (Ablakok (Levelek Milénához), Szerelmes vers, Nemgyógyuló sebek)

 

 

 

 

Ablakok (Levelek Milénához)

In memoriam Franz Kafka

 

Az elcsendesült Prága

is mindig tettre kész,

hisz nincsen nagyobb bűn,

mint a higgadt nemtevés.

Mégis milyen kicsinyes

s lusta minden hivatalnok!

 

Az ablakon azért ki-kiles,

de mire látnád, nincs sehol.

 

Mégis

 

A legnagyobb tragédia,

hogy tökéletesen hasonul

valamennyi ablak

valamennyi ablakhoz.

 

S valamennyi ablaknál

 

az ugyanolyan asztalok

ugyanolyan hivatalnokok

szolgálatában állnak –

 

Így, ha erre tévednél

és meglátogatnál,

nem tudnál köszönni sem.

 

Azért valamelyik ablakon

bizton dörömbölnél –

és minden hivatalnok

lenézne az utcára,

lenézne rád, hogy

alattad még a macskakő

is milyen gyönyörű

és rád néznék én is,

de nem szólnék semmit.

 

Fejembe húznám kalapom

és némán lépnék arra a

kopott macskakőre, ami

előbb még gyönyörű volt

és hazasétálnék.

 

Ahogy minden hivatalnok.

 

Ugyanolyan vagyok, mint ők –

őket is ennyire megviselted.

 

Ők is mind ugyanígy éreznek;

tudják, hogy szerettek -

azt nem, hogy kit, kiket.

 

Mégis

 

Csak utánam

dől össze az

irodaépület.

 

 

 

Szerelmes vers

 

Minden kezdet véget ér

a végének kezdetén.

 

A kezdet köré font

bús leplen tekintünk

át és arról, hogy volt

itt akármi – csendben

megfeledkeztünk.

 

Élünk.

 

Skizoid vágta ez az

érzelmek azúrkék

mezsgyéjén.

 

Önmagába fojtott,

dermesztően hideg

eszmélés.

 

Élünk.

 

Sebes ajkaimmal

lassan csókollak.

 

Édes ajkaiddal

sebesen csókolsz;

elfolyok karjaidban.

 

Szívverésed ütemére élünk.

 

 

 

Nemgyógyuló sebek

A balsors zeneiségéről

 

Társul szegődtem a bajokhoz –

ha már egyszer rontást hoznak,

hozzanak rontást tisztességgel.

 

Zálogul vegyék kézfejem

látványosan nemgyógyuló sebeit.

 

Igazán különös hegek.

 

Mélyükön meghúzódik

mezzopiano valami

ordítás és a felszínre

kívánkozik – azonnal!


Oh, elkótyavetyéltem

előre egész életem…

 

A felszín miserioso

hallgat. Jobb így neki,

hiszen elnyeli minden

zaját a bőrkeményedés.

 

Hallgatag tűri a tompa

ordítást önvalójában:

látványosan nemgyógyuló sebeimben.

 

 

  
  
 

Holczer Dávid (Pécs, 2005)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.