Videó

A Pécs 8 csatorna videója




Keresés a honlapon:


Szilasi Katalin versei (Talán egy fának, Az én bűnöm)

 

 

 

 

Talán egy fának…

 

Talán egy fának kérge vagy,
ölelő ágban kar-meleg.
Ki tudja már, ki ejtett karcot,
évgyűrűk körözik sebedet.
Ásni, csak ásni, le a gyökérig,
szanaszét futni a föld alatt.
Ki tudja mi, de ami élteti,
már itt is, ott is megszakadt.

 

 

 

Az én bűnöm

 

Terepszínű újra a reggel,
az ég épphogy csak kék
kicsit. Nyakadon
göndör szőrök az álompihék.
A gyűrött takarót
magamra csavarom,
ahogy kérge őrzi a fát.
Óvom tőled a megszokott,
kényelmes magányt.
Közénk képzelek
gyűrődő utat,
helytelen szót,
mi fönnakad
a vékonyka fonalon,
mely talán még minket
összeköt.
Lásd, mea culpa ez,
hiszen pálcát török
önmagam fölött.

 

 

  
  
 

Szilasi Katalin (Debrecen, 1949) Nyugdíjas tanár, író, költő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.