Keresés a honlapon:

Köves István versei (Jónás (nem akar öregotthonba menni), Jónás a kikötőben)

 

 

 

 

JÓNÁS (NEM AKAR ÖREGOTTHONBA MENNI)

(remake)

 

 

Meg se próbáljatok elverni a háztól

Odafeszülök az ajtófélfák közé

Ott krisztuskodom világ szégyenére

Ott istenkedem világ bánatára

Sarkam beleszántom robotos tegnapba

Hét ökör sem vonhat távol otthonomtól

 

Vigyetek mindent, mire áhítoztok

Le nem ronthatjátok véretek bölcsejét

Dáridózhattok bűzlő dögkutakban

Fenyegethettek, hitegethettek, hiába, ím

Ha eljő a letelő idő, a jövőtlen holnap, majd

Földre rogynak a falak és szétszélednek jószágaim.

 

 

 

JÓNÁS A KIKÖTŐBEN

 

 

Konganak a ködben kinn a tengeri harangok

a gátakon túl, nem mérik az időt,

mindegy azoknak, éjfele vagy dél,

biccentenek csónakosnak, hajógazdának,

bárkinek, csak kedvelje konduló hangjuk,

a Tersisbe induló Jónásnak is, ki szavukra ügyelve

időben indult, jókor a jaffai kikötőbe,

búcsúzni az ideiglenesen hazájának nevezett tájtól,

s visszatekintve a beszállóhídról szülőanyjától is,

a fejkendős öregasszony az oldalán feküdt,

kérdőjelként kuporogva a szél kavarta, aranysárga porban.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2021-02-26 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.