Keresés a honlapon:

Tóth Csilla versfordításai

 

 

 

 

 

 

A kétfejű borjú

(Laura Gilpin)

 

Holnap, amikor a tehenészfiúk rátalálnak a szörnyszülöttre,

a testét újságpapírba csomagolják és a Múzeumba viszik.

 

De ma még él. Anyjával valahol az északi legelőkön csatangol.

Tökéletes a nyári este. A Hold a gyümölcsös felett jár, szél a fűszálakat selymezi.

 

És ahogy az égre néz, látja, hogy odafent kétszer annyi

csillag ragyog, mint szokott.

 

 

 

Kutya az esőben

(Laura Gilpin)

 

Esik. Egy kutyát látok a vizesárokban,

amiben összegyűlt az víz,

mert a csatorna eldugult.

 

Ha a kutya élne, úszna, gondolom,

de mert a dolog máshogy áll,

most csupán a szőre hullámzik

ide-oda.

 

 

 

 

A gondolat rókája

(Ted Hughes)

 

Elképzelem az éjféli erdőt

ahol a fehér papírlapon

amivel az ujjaim babrálnak és az óra

magányosságán túl más is él

 

Az ablakon túl nincsenek csillagok:

de itt, közel, az éjszaka mélyén

valami épp ebben a pillanatban

lép át a magányba

 

Hidegen és finoman, mint a sötétlő hó

egy róka orra érinti meg a gallyakat, leveleket

két szem kíséri hűen a mozdulatát, ahogy most

és most, és most, és ismét

 

az erdő fái közt hátrahagyja tiszta lábnyomát

Óvatos, suta árnyéka egy testnek

ami fatörzs mögötti mélyedésbe simul

mégis elég bátor ahhoz, hogy

átvágjon a tisztáson

 

egy szem mélyülő táguló zöldje

tündöklő éberséggel

figyeli, kitartó révülettel

 

Egészen addig míg a váratlan forró rókabűz

be nem hatol a fej sötét üregébe

Az ablakon túl nincsenek csillagok, az óra jár

a papírlap megtelik

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2021-02-24 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.