Dunai Andrea versei (süketszoba, visszavert hang)
süketszoba
ahol a sánta sünöket simogatják ott nem lehet nagy baj
még a hibás lélek is abból táplálkozik aminek örül
nem hagyhattad hogy kiderüljön abba belepusztultál
volna bár néha bármibe jó lett volna belepusztulni
az első randevú a költészettel jé! Ady is úgy érzi
hogy mindjárt meg fog dögölni és jé! nem csak te
érzed mind a tizenkét éveddel pedig ez a történet
múlt századi és már akkor is milyen tré volt
ki ez a vagány csaj aki lazán bemutat a halálnak
majd holnap elszégyelled hogy félbehagytak
újra megtetted ne kelljen megbánni a véletlennek
pont arra volt dolga – a vidám versek hidegen hagynak
giccsesek mint a nős férfiak szeretői kínos ez a
tisztaság mint szívátültetés közben a doktor szikéi
a bemetszés fémes ízt kölcsönöz a vörös kétség –
beesés szűköléshez szokott nem bír semmit mondani
ahol a nagy varázsló félrenéz ott az ember mindent
összevérez hiába hittél Poirotnak Freudnak
muszáj valakibe szerelmesnek lenni hogy a szíved
ne legyen bűnügyi helyszín San Francisco-ban
nem jó nézni egy kihűlt szívet és te nem egyet nézel
hanem mindegyiket – nincs gyógyulás a diagnózisokban
határeset lettél szívtelen táj ami nem növeszt virágot
hol is kezdődött hol is kezdődött ez a hiányhideg
mintha örökké süketnéma lettél volna akkora csönd
volt az az üvegbúra menetrend szerinti üzemzavarral
a sötét oldal a fejedben ideális gázmolekulák meg-
számoltad kilencszer haltál meg Sylvia Plath-tal
visszavert hang
a padlón szétszórva pár kirakós darab – szedem
össze magam tavaszra megleszek egyelőre csak
érintésmentesen külső falaimat hangelnyelő anyaggal
borítja a zúzmarás bátorság és a másfél méter távolság
macskaügyességgel tűnik el a Kámfor utcában
csak az idő- és a szívritmus zavar ahogy az új kerék-
vágásba beleszorongom magam hiszek a csodában
az öreg szipirtyó szerint Aladdin repülő szőnyegén
nincs hely két utas számára – a zuhanás elleni varázs-
ital drága mint a lassan felszívódó méreg úgy
változtam át észrevétlen kabát lett rajtam a sötét
rosszul viselt – műanyag hőszigetelés a kiszabott lét
csupa fogadkozás többé nem nevezek metálversenyre
diszkózenével ha megúszom önként adok a kínnak
kulcsot magamhoz – nem az én hibám hogy félek
a hallásküszöb alatt minden telefonvonal szakad
az eső idegen ablakok üvegszemeiben zokog rám
szisszen a sápadt plafonról a kiégett villanykörte
pánikba esek a Hogyan Tovább Állomáson
a kötődés súlyos bőröndjei otthagyhatatlanul
Megjelent: 2021-02-22 18:00:00
 |
|
Dunai Andrea (Szekszárd, 1970)
A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztőségi titkára, a Rendezvények rovat szerkesztője. |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
