Keresés a honlapon:

Nyírfalvi Károly: [Etűd]

Surlófény vetíti egyetlen árnyát
a konyha falára, vizet forral, a
gőzben megnő az árnyék, így veszi
át súlyát, lesz egy vele. Nem akarja
már tovább, beszél hozzá, mozog a
szája az izzadó falon, kintről
visszanyávog a macska, tolmácsot
játszik minden madár. Oda az esély,
felismerni a láthatatlan ösvényt,
a hidat az ázott szárazföld felett
kifelé, vissza önmagához.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2014-08-10 16:21:26

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.