VideóA PécsTV videója Keresés a honlapon: |
Antal Anikó Zsuzsanna versei (Csönd-rondó, Őszi szonáta négy képre, Üveghangok)
Csönd-rondó
nincs mit mondani és akinek mondanám annak már nem lehet így elmondom neked hajnaltájt a csöndet díszítem apróságokból szövök a félhomályba napfényt míg a tea páragőze könnyeket formáz a bögre oldalán apró kamillavirágok áttetsző sziromtenger gyermekkorom évei voltak borítva ezzel a Szamos partján akkor még naiv játék ahogy belefeküdtem a fehér végtelenbe sötét hajamra fátylat csipkéztek kamillavirágból és nem féltem sem a téltől sem a haláltól sem a jég írisz-kék csókjától
most túl hideg van és nincs mit mondani akinek mondanám annak már nem lehet így elmondom neked hajnaltájt a csöndet díszítem olyan ez mint egy néma rekviem önmagát ismétlő befejezetlen opusz
Őszi szonáta négy képre
egy tükör
arcom a tükörben több mint önreflexió barna képkeretbe foglalt gyökerek távoli vidék porával belepett családtörténet és egyebek amiket a szélrózsa minden irányába tova fújt a nyírségi szél keletre és nyugatra időben és térben vertikális és horizontális messzeségben óceánon túl emelt törékeny katedrális önmagam
egy alma
amin anyám és apám osztozik márványfehér tányéron felszolgált édességek mellettük keserű fekete üres csészékben kihűlt és megfejthetetlen kávézacc-üzenetek szalvétával fedett titok kórtermekben elhaló szerelem
egy pad
a szomorúfűz ágaiban rejlik még néhány hang egy vonósnégyesből szoborrá lett a szív azon a gordonka hangú őszön egy kiállítás záróképe az avarba borult sóstói táj és az utolsó ecsetvonás ahogy egy fekete konflis mosolyoddal elszökött
a kalitka
egy gyűrött papírra önmagad kalitkáját rajzoltad és nem hagytad hogy segítsek neked repülni
Üveghangok
csak nézz magadra szobád falán megtörve aranyló napsugarak mint tegnapok múlt prizmáján játszó üveghangok melyek belehalkulnak a csöndbe amit csak te magad ismersz és úgy sejlik még hallod benne a befejezetlen szimfóniát monoton kattogását a metronóm időnek azt hinnéd te magad méred és mégsem feletted egyenként gyúlnak ki a csillagok tőled független számokban mérik az időt ha mérik egyáltalán konstans állandó végtelen nem létező lábad alatt az avar zörgő danse macabre levelekre írt őszi post scriptum itt jártam én is egyszer üzenik mint a szerelmesek kik fába vésik egymás neveit a mindenért s a semmiért de mégis talán érdemes nézz magadra szoknyád redőiben hiába próbálod megtartani a Holdat és a millió csillagot sötét palackpostába zárt konstellációk ez marad és csöndbe halkuló üveghangok
Megjelent: 2021-01-31 20:00:00
|
