VideóMénes Attila videója Keresés a honlapon: |
Simon Adri versei (Tállya song, Bartók elutazik)
Tállya song
Itt a lélekajtó halkan nyílik, itt megbékélek most minden mással, és a léleklyuk is megtelik színig a vízözönt hozó felhőszakadással. A nyár végre reccsen, nyílnak a felhők, s a nehéz kovácsoltvas kapualjak, kisgyermek szívem mára felnőtt, kiáltanom kell, hangom hogy halljad. Ott ér az éj, hol ágyamat bontják az ablakrésben a zempléni dombok, s kiből mostanra kőszobrot formált a társtalanság, a mindennapi gondok, tányéron kínálja életét mégis nekünk,itt idegen zarándokoknak (és azokkal vágyom már élni én is kik torz békatetemek fölött zokognak). Itt a lélekajtó koppanva zárul, és koppan az asztalon a palackdugó, és az augusztus a tenyerünkre ráhull. A Holdon landolunk mind. Tállyán lenni jó.
Bartók elutazik
Az asztalon, a kották lapjain glédában állnak kulcsok, hangjegyek. Egy félszünet, és basszus, violin; maholnap kihajózom, elmegyek közületek, hív óceán szele, Ámerika, új, messzi otthonom, a zongorám – egy hang is kár bele – már némán áll, mint üres polcsorom.
Kossuth-szimfóniám is már a múlté; tengerentúlra hajt a harci kín, emlékem néhány könnyáztatta kuplé, tükörből néz egy síró Harlekin. Erdély, Románia és Afrika bűnből fogant ifjúságom idézik, látogatóba jövök csak haza ha még, talán – a hadsereg lenéz itt.
Nem vagyok elég délceg katonának, hál’ Isten, hogy a sors így szabta rám. Benny Goodman s a Columbia várnak, New York lesz mostantól az új hazám; concertókkal és szonátákkal fekszem mostantól, brácsaversenyt komponál tíz ujjam, megleszünk mi tizenketten ők és én, és a megváltó halál.
Most kél a Nap a tágas tengeren, a vízbe fújja kottáim a szél, de nyelvem elhagyni még nem merem, bár nálam talán lágyabban zenél. Ki tudja, mit fúj arcunkba a holnap, ha háború van, minden jeltelen – hajósinasok ládákat pakolnak. Ősz van. Kékszakállú, utazz velem.
Megjelent: 2021-01-29 20:00:00
![]() |