Keresés a honlapon:

Köves István: Virágének

 

 

 

 

VIRÁGÉNEK

 

Vörösen izzanak a lonc bogyói kinn az erdőn,

csak a csalán, a bodza, a kecskerágó

lesi most onnan, a kerítésünk felöl,

Hova lettek a kertből a versek?

Hulló szirmok súlytalan tánca,

billegető bibék, szélhordta szárak közt

tétován topogva tátognak a tulipánok,

rebbenő szirmú elfajzott orchideák,

vérbő rózsák, lenge liliomok sorban

beleszerelmesednek a csélcsap mogyoróbokorba,

zömök petúniák fölé csüngő begóniák,

parasztmuskátlik, szomjazó legyezővirágok.

Hóbortosan harangoznak a fürtös fuksziák,

az enciánfa kerekded levelei alól ártatlan

kiragyognak ibolyakék virágocskái,

nyugton guggoló zsályák lesik,

szarkaláb, szellőrózsa, csillagfürt félrehajolva hallgat,

kuszán kúszik a csillagjázmin,

ring a sok rezgő torkú rozmaring,

harsog az angyaltrombita a kiskapu felett,

hortenzia, szerelemvirág vágyillatot páráll,

berkenye, boróka, szeder, borbolya, áfonya, málna,

hibiszkusz, bazsalikom, kakukkfű, mályva

táncához harangoz a szélben a csengőbojt,

közbecsendít félbe a fényes fürtű rojtosvirág,

s a búbánatos rebarbara felől se jön válasz:

Hova lettek a kertből a versek?

Anyám virágai némán kuncognak az ablak alatt.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2021-01-27 18:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.