VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Gerle Kiss Éva versei (Sven, Az élet jelei)
Sven
A Balaton vizében álltunk, didergett bennünk a táj, akárha messziről figyelik, a pillanat kivehetetlen ponttá sűrűsödött, majd fodrozódni kezdett, mint aki hosszan kivár.
Gavaris paruszki? Kérdeztük egymást, miután áttört íriszünkön valami vad ellentmondás, a nap és a tekintetek keresztmetszetében, majd feloldódott hamar a csarnokvízben.
Svennek hívták, én akkor voltam tizenhárom, ő egy évvel idősebb, néhány nap volt, amíg együtt néztük az eget, az arany, majd az ezüsthidat,
ahogyan remegett a vízen, talpunk minduntalan az iszap hűs húsába merült, lábunk körül - mint elsüllyedt korinthoszi oszlopok - megálltak a halak.
Elléptünk, szétválasztottuk kezeinkkel a hullámokat, de nem jutottunk tovább, csak egymásig.
A nyár így alakult át egy hétté, és a világ hét nap alatt teremtődött teljes univerzummá, s mint ilyen, benne volt minden.
Sven a nyolcadik napon, az édenből önként távozott, visszament, ahová nem akart, Kelet-Németországba, csak két levél maradt utána, és a hír, hogy leomlott a fal.
Nincs többé határ, írta szabad az átjárás, és arról beszélt, a tengerhez visz, ahol a sós víz felvesz minket a hátára, s hajnalig ringat, akár egy bölcső
Az élet jelei
Mint referenciaponttól rugaszkodom el, a mindennapok megtalált ritmusától. A gondolat, hogy megszokásból alkotja az ember a teremtett világot, egy lépéssel távolít csak magamtól – puzzle-darabkák széleit tépem, hiába épül a művi rend. Valami megfoghatatlant szorítani mégis a tenyerembe, ha ujjaim kifeszítem, lássam, legyen nyilvánvaló, mint a a rajzolatok, és az áttetsző hajszálerek. Nem tudom hova vezet, ha az ember ki akarja tapintani a saját pulzusát, miközben a halálon gondolkodik, vagy, ha az utcáról behallatszik egy sikoly, vagy egy túlhevült nevetés. Söröspalack nyitás, sercenés. Az élet jelei nem eltitkolhatók. Tudomásul kell venni, akkor is, ha a holnapra, mint nemlétezőre gondolunk.
Megjelent: 2021-01-09 18:00:00
|
