Keresés a honlapon:

Bánfai Zsolt: Lapszemle

 

 

 

 

2000 évvel ezelőtt az Istenfia ellátogathatott volna akár a mai

Alföld területére is. Vagy legalábbis egy szerkesztőségbe.

De ha mondjuk, úgy mégennyivel korábban érkezik, lelkes özönvíz-

kutatóként Árgus szemekkel tanulmányozhatta volna a világra-

szóló mentőprojektet is, amint Noé lelkes csendben Bárkát épít.

Népszerű Beszélők gyülekezhettek volna a Tiszatájon, vagy inkább lenn

a Duna-parton, ahol a mai időkben ismert színész vezetésével évente

egyszer inkább ’együtt-hallgatásra’ szokás összejönni. Az irodalom persze

ismer olyan magányos géniuszt is, aki inkább bronzkabátba öntve ül

a rakpart egyik alsó kövén, és dinnyehéjak által detektált hidrodinamikai

viszonyokat tanulmányoz. A Dunatükör egy folyékony szépítészeti

eszköz, mely a legszebb lányok arcát raktározza el, legalábbis

egy közismert tündérmese emlékei szerint.

Az Élet és Irodalom, mint két szilaj folyam ömlik össze a sziklás térben –

vagy csak az Életünk porondján kap kiemelt szerepet az Eső, elmosva

az emlékezés tétova ódáit, nem sokkal az Ezredvég beállta előtt.

Új Dunatájat építenek itt azóta a hullámok.

Mióta létezik a Helikon, egy görög hegytetőn rézfúvós hangszerrel

ünnepeli művészvoltát az irodalom. Bár bugyog a meleg Forrás és gyógyít

a Hévíz, nem kell ide Hitel, semmi Holmi, csak a megalapozott Irodalmi Jelen,

Páholy és persze Szemle. A Jelenkor mindig feljegyzi a maga tanulságait.

Sőt, a Kortárs költők örömére a Kalligram képszerűen is rögzíti már

a mondanivalót, az emberek többsége lévén vizuális, ugyebár.

Korunk Ligetében a Látó beszél, szájában Kritika, recenzió, olykor talán

egy kevés laudáció is. Magyar itt minden. Működik a Műhely és Napló,

mint a gimnáziumban anno Literatúra helyett a Lyukasóra.

Múlt és Jövő. Rohanássá lett az élet, szédítő a Mozgó Világ.

Valós helyett Műút halad, pedig a Nagyítás a Napút fényét hirdeti.

Ragyog a Pannon Tükör, a Holdkatlan kiárad az éji égen.

ÉS ha katonáink felsorakoznak, indulhat a Szemle. Millió tiszta Tekintet.

Elfoglalhatnánk a Somogy vidékét, netán a Tempevölgyet, Palóc-

vagy mondjuk a Székelyföldet, idegen tollakkal csillognánk a Parnasszuson.

Jesszusom, városállamokat emelhetnénk, a közbiztonság megszilárdítására

létrehoznánk a PoLiSz-t, politika és líra egyesítésével hódítanánk,

őrizve a határ mindkét oldalán erkölcsöt és rendet.

És ha már út, ez itt a vége. Egy Üzenet csak, mi még Vár:

„A távozás is lehet szép, ha méltó. Tartás nélkül rút és sivár a halál.”

 

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2021-01-03 18:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.