VideóAz M5 videója Keresés a honlapon: |
Köves István: A régi prés alatt
A RÉGI PRÉS ALATT
Nem nagy szám, mondják rálegyintve az unokák, s lehet igazuk is, hiszen nyilván való: oxidáns hatású flavoidokban nem gazdag, és markáns savszerkezet, ízvilág, illat- és zamatanyag sem jellemzi a lugasunkban ringó regéci direkt-Otellót, de a prés alatt bizonyság: bár nagy, görcsös, fanyar a magja, a múlt zamata zeng benne, ízek és hangok szimfóniája, kórusban zengi-sorolja betonba lapult falunk kicsinye s nagyja:
A platnin sercegő keserű rókagomba, mellette gőzében a lapcsánka pirul, a hazatérő tehénke farát fenve a kapufélfának, fejét fölszegve bőgi árvaságát az égre, az almozó-villáról lecsusszanó istállótrágya szúrós ammóniaszaga mindent belep, mellé a Néma Józsi ködbefúló csordahívogató tülökszava, Ernő bácsi kacsokat ritkító kacorkésének hetyke nyikkanása, a hajnali hars csalánleveleket habzsoló libacsapat gőgös gágogása, sikonkázás meztelen talpon, a jégtükrös úton, iskolába menet, a csapdába csalt őzek keserves csecsemősírása, hagymába pirított vérük sercegése, a titkon lerapsizottaké, belehallik, a szomszéd Gábor hajnali fuldokló kehelése, a tébécé-roráté, a mehetnék nagy mén, Bandi patadobbanása a palánkdeszkán, a „nem tiszta, de nem büdös”, szikkadó kapca pállott suhogása, a kukoricacső hajnali sikkanása a demizsonnyakban, harákoló koccintással: no, fiam, Isten-Isten!, a szorgos fujtató szüntelen sziszegő zihálása a kovácsműhely felől, mézelő méhek és mohóskodó muslincák raja a pincegádorban, a láb alá guruló elárvult hullt dió lassú barnulása, a pendülő ín remegése a létrafokra hágó lábban a vállra forrt zsáknyi megszolgált termény terhe alatt, a hullott szilvától bódult szarvaskirály bömbölése a hegytetőről, vércsék rikoltó karéjozása a porba-lapuló csibecsapat felett, Rákóczy Fercsi kallódott aranykengyelének szüzeket kábító pengése, a templomtól templomig tipegő nénje almamosolya, ahogy a védekezéshez a kenyérbölcsőbe hajtogatott hófehér konyharuhába rejtett beretvára gondol …
Csiszogva csörög a lánc a bókoló vödörben a kúton, a Vár árnyéka végigcsúszik a Fő utcán a Nap járását követve, lapulnak a tőkén, csüngnek a, rengnek a, fenn a lugasban a fürtök, mint hogyha hinnék, lesz még hozzá áldott, lágy kenyerünk is, betevő, mind hirdetik fennen: a regéci szőlőnek más íze van!
Megjelent: 2020-12-30 18:00:00
|
