Videó

Az M5 videója




Keresés a honlapon:


Robert Desnos versei (Éjszakai szél, Jelenleg) Bene Adrián fordításában

 

 

 

 

Éjszakai szél

 

A tenger tengeren elveszettek vesznek el

A halottak vadászokra vadászva halnak meg

táncolnak körbe karikába

Isteni istenek! Emberi emberek!

ujj-ujjaimból szaggatok egy agy-

agyat.

Hogy szorongat a szorongás

De a tanítómetreszek haja haj

Egek az égben

földön föld

de hol van a mennyei föld?

 

 

Vent nocturne

 

Sur la merre maritime se perdent les perdus

Les morts meurent en chassant des chasseurs

dansent en rond une ronde

Dieux divins ! Hommes humains !

de mes doigts digitaux je déchire une cervelle

cérébrale.

Quelle angoisse

Mais les maîtresses maîtrisées ont des cheveux chevelus

Cieux célestes

terre terrestre

mais où est la terre céleste ?

 

 

Jelenleg

 

Szenvedélyesen szerettem ezeket a hosszú virágokat, amiket a megjelenésem repített szét.

Minden lámpával kipukkadt szemmé alakultam, ahonnan borokat szűrtem

drágábbakat a gyöngyháznál és meggyilkolt nők sóhajainál.

 

Lázasan, lázasan születtem meg szenvedélyeinkben és az Amazonas

maga sem zuboghatok jobban.

Hallgassak volna jól magamra! A dobozból bugyogtam ki óceánok és nem borok és az

ég megnyíltam amikor ő megjelentem.

Az úr nevének semmi keresnivalóm itt.

 

A szépségek belehalok a szerelembe és a makkok, az összes makk lehullottam

a patakok vizébe.

A nagy katedrális égnek meredek ameddig a szeme fénye. A szerel-

mesem szeme.

Ő ismertem a hús csatornáit. Ami a falakat illeti, azok megolvadtam és az

utolsó mennydörgés eltüntettem a földről minden

sírt.

  

 

À présent

 

J’aimai avec passion ces longues fleurs qui éclatai-je à mon entrée.

Chaque lampe se transfigirai-je en œil crevé d’où coulai-je des vins

plis précieux que la nacre et les soupirs des femmes assassinées.

 

Avec frénésie nos passions naquis-je et le fleuve Amazone

lui-même ne bondis-je pas mieux.

Écouté-je moi bien ! Du coffret jaillis-je des océans et non des vins et le

ciel s’entr’ouvris-je quand il parus-je.

Le nom du seigneur n’eus-je rien à faire ici.

 

Les belles mourus-je d’amour et les glands, tous les glands tombai-je

dans les ruisseaux.

La grande cathédrale se dressai-je jusqu’au bel œil. L’œile de ma bien-

aimée.

Il connus-je des couloirs de chair. Quant aux murs ils se liquéfiai et le

dernier coup de tonnerre fis-je disparaître de la terre tous les

tombeaux.

 

 

 

 

  
  

Megjelent: 2020-12-10 18:00:00

 

Bene Adrián (Pécs, 1977) irodalomtörténész, filozófus

A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője, az Acta Romanica rovat vezetője. Főszerkesztő-helyettes. 

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.