Keresés a honlapon:

Halmosi Sándor versei (Hiába, Tonzúra, Lépfene, Már a hangszíneknek is, Szelídülsz, összetör)

 

 

 

 

HIÁBA

 

Hiába raksz rendet a világban körülötted.

Hiába szellőztetsz legbelül. Hiába hiszed, 

hogy semmi sincs hiába. Kicsorbult

szavakkal hiába nyiszitelsz. Az erőtlenség

az új erő. Semmibe fogódzni.

És megállni, erőtlenül.

 

 

TONZÚRA

 

Nem vagyunk tiszták és kicsit sem 

tökéletesek. Lekéssük a zsolozsmát, 

és lecsúszunk mindig a versről. Egy 

pontra helyezünk végtelen nyomást.

Gyönyörűen csomagoljuk a mocskot. 

A penetráns bűzről nem veszünk

tudomást.

 

 

LÉPFENE

 

Nem ember és nem állat.

Nem a kondicionálatlan tér. 

A legszebb helyeken leprás

katapultok. Mindegyik kioldóján

egy emberi kéz. A világ sója

sem mi vagyunk. Savonarola

halott. Mely nem a Salamoné.

 

 

MÁR A HANGSZÍNEKNEK IS

 

Már a hangszíneknek is örülnél.

Összekuporodsz a sötétben, 

és sötét verseket írsz. Egy ujj

mindig elmutat. Egy emberiség 

beint. Messze zongorát hangolnak. 

Nem fog sikerülni. 

 

 

 

SZELÍDÜLSZ, ÖSSZETÖR

  

Szelídülsz, összetör. Azt mondod,

ami van. A fényeket nem töröd, 

a vizet nem mered. A közhangulat 

hidegen hagy. Világvégi hangulattá  

szelídül. Összetörsz.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-11-28 18:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.