Videó

A Marosvásárhelyi Rádió hangfelvétele




Keresés a honlapon:


Czékmány Sándor: Távolodások

 

 

 

 

távolodások

 

szavakkal feszítem közém és az általam elképzelt világ közé

a felismerhetetlenségig felismert valóságot

végképp lemondva a megismerhetőség mítoszáról

ilyenkor november végén már súlya van a fénynek

tüdőnk kifehéredik a foncsorozott levegő súlya alatt

és amikor éppen arról ábrándozunk hogy milyen lesz a jövő 

tavasz végi nyár eleji hónapunk 

sóval telítődik minden rögzített szó

mintha a tengerek rajtuk keresztül párologtatnák vizeiket

 

több ökörséget ma nem tudok erről a témáról összeszedni

már utálom a telefont az internetet és mindent 

ami elválaszt magamtól ami azért nem csak én lennék

mint így ahogy most vagyok

szeretek boltokba járni még akkor is ha nem vásárolok semmit

ahol ledöfnek lábamról a más a nem hozzám tartozó 

illatok pillantások

szavak az egyszerű célok a teljesíthetőség folyamatos határai

a ki- és benyitás életkilincseim utolsó maradványain

 

leplezem

amennyire lehet leplezem hogy mennyire hiányzik most mindenki

aki nincs velem

sorolnám őket de sírógörcs lenne belőle

az a fojtott könnyek nélküli sírdogálás ami a gyerekkor 

nyafogásaiból maradt vissza

mint egy ökölbeszorított harapásnyom

ami már nem fáj talán nem is fájt soha 

de beszáradt közönyével átvérzi majd minden éjszakámat

 

 

 

 

 

  
  

Megjelent: 2020-11-25 20:00:00

 

Czékmány Sándor (1936) költő

A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője, a Górcső rovat vezetője.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.