Kosztolányi Mária versei (Reményföldi mese, végtelen vasárnap)
Reményföldi mese
az igazi nagy történések idején amikor az emberek
még nem voltak készen csak egy földdarab
forgott az égi kék lámpások között és a menny
tűzcsóvát küldött az olvadó jéghegyeknek hogy
érlelődjenek
akkor egy napon kibújtak rejtekükből az első delfinek
kitárták szívüket mert azt hitték
minden úgy marad az idők végezetéig
aztán meleg lett lárma és szenvedés
féltek és felúsztak az olvadó folyón fel egészen
az ártéri síkságokig ahová nem értek el a változások
hogy ott várakozzanak dámszarvasok bőrébe bújva
amíg eljön újra a tiszta kék lámpások kora
végtelen vasárnap
rég megírhattam volna hiszen
minden van hozzá: ünnep szerelem kis
billegő tükör
látom benne ahogy bajuszát
stuccolja nagyapám minden vasárnap
nevetünk mert kilestem reggeli rituáléját
füle borotvahabos készül a meccsre
fehér inge az ágyon a széken aktatáskája
benne a jegyek piros karszalag
látom a fényes délutánokat is
izgatott várakozás a mozi előtt
aprópénz csokis sütire édes barnasága
pont mint Pisti szeme szerelmes titkomé
nem szólt senki amikor megnősült
csak amikor öngyilkos lett betonnak
hajtott Kakasdnál
ha élne máshogy fejezném be de így
nem tudom
Megjelent: 2020-11-16 18:00:00
 |
|
Kosztolányi Mária (Bogyiszló, 1955)
|
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
