Videó

Az Irodalmi Jelen / Csornyij Dávid videója




Keresés a honlapon:


Balázs F. Attila: A vers önmagát írja

 

 

 

 

A vers önmagát írja

 

a szoba groteszk helyzetbe merevedik

mint mikor

görcs bénítja meg az embert

nehezen lélegzem

az újraindított tudat visszaállítja a történések

hálóját

a helyzetet felismerem

de nem érdekel

ebben a pillanatban más

csak az hogy élek

az ablak mint poros képernyő

a székesegyház szürke tornyait mutatja

rendületlenül az utcai lámpák bágyadt

fényében

 

a vers elszántan felnyitja

a laptop fedelét bekapcsolja a gépet
és türelmetlenül kopog az asztal lapján

míg megnyílik a fehér oldal a képernyőn

 

ütni kezdi a billentyűket javít töröl

majd belelendül újra

mintha géppuskasorozatot adna le

válla fölött beleolvasok a kígyózó szövegbe

engem ír döbbenek rá

engem ír a vers

 

én nem írtam már rég

pedig kopnak a betűk

a billentyűzeten

levelek pályázatok költségvetések

ilyesmik rabolják

nap mint nap az időmet

miközben a vers hiába vár

a megbeszélt padon

csalódottan áll fel és megy el

ki tudja hová


kinek a szívdobbanását hallgatja átszellemülten

nem mondok le arról

 

hogy egyszer telefröcsköljem a fehér lapot

perverz betűimmel

merész álmaimmal

mielőtt lekopik a billentyűkről

minden betű

és a szem sem fárad el annyira

hogy összefolyjon minden

fura grafikába

 

kényszeredett mosollyal állnék fel a

forgószékről

nem látná senki a szomorúságot a szájam

sarkán

és ez így lenne jó

a híreket figyelem a tévében az interneten

miközben a vers engem ír

 

tudom hogy torz képet rajzol

de hagyom

én a hírekből kiszedem a fontos eseményeket

majd újra összerakom

új értelmet adva a történteknek

így írhatták egykor a történelmet

a horrort nem kell kitalálni

bőségesen árad minden csatornából

 

párna erődben az edzett férfi is

gyermekké szelídül

félálomban

elveszti súlyát minden

szétpukkan halkan mint a szappanbuborék

 

Freud papa elhelyezkedik

karosszékében

megsimogatja ősz szakállát

szivarra gyújt

és nézi a fejem fölött terjengő füstöt

 

én nyugodtan merülök el

a tudattalanban

mintha

nagyapám vigyázná álmomat

 

a vers tovább ír engem

a vers tovább írja önmagát

 

 

 

  
  

Megjelent: 2020-11-14 20:00:00

 

Balázs F. Attila (1954) költő, műfordító

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.