Keresés a honlapon:

Bátai Tibor: tüzeknek tüzével [asszonyomnak]

 

 

 

 

tüzeknek tüzével [asszonyomnak]

 

mondd a tengernek

türelem

ne fodrozódjék

hullám a vízen

mondd a szélnek

fűszál ne rezdüljön

 

lágyítsd meg szíved

engedd

hogy jó urad

elfeledtesse emlékét

a déröklű napoknak

kínjait a lélek

telének

 

királyném

soha többé

ne hagyd

tűnek hegyén szenvedni

a most fölröppent lepkét

 

apály

dagály

morzsolta szíveinknek

engedd végre

hogy megint megtalálják egymást

 

száz életre való

lélekkel

kísértelek

és

kísérlek

hagyd hogy

megvigasztalódjam

benned

 

hogy elégjek

hogy rendjelként

viseljem égési sebeim

 

süllyedtem

és hagytalak süllyedni

örök atlantiszom

emelkedj

a hullámok fölé

 

adjad

egész birodalmad

amivé lettél míg

vakságomban

nem láthattalak

 

teremtményem volt

ki újrateremtette magát

homlokán önző feliratommal

privát

 

meggörbítettél és kiegyenesítettél

férfikorban férfivá tettél

egyetlen

mindenkor hatályos

törvényem

te

 

téged perzsellek

hajnalig

tüzeknek tüzével

 

túl drága kincs

vagy nekem

hogy nélkülözzelek

mértéktartásra

ne ints

nincs többé alku

 

olvass el

csukj be

nyiss ki újra

 

zuhanásomban

általad

emelkedem

és kereslek

míg vér lüktet

megszűkült ereimben

 

 

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-11-08 21:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.