Debreczeny György: C’est l’automne: hiúz áll hullott lombokon – két montázs Szőcs Géza verseiből
C’est l’automne: hiúz áll hullott lombokon*
I.
C’est l’automne
Én is majd néha fölbukom
aranyat viszek néked csillagom
bálba viszlek gyere kedves
jaj sorsunkat bemérték
vércsík szivárog csak azt tudnám legalább hogy
elvágott függönyként zuhan le
a néző-madár
élő poszáta hintáz
itt állok vigyázzban
három négyzetméteren
mint amikor először vágtad el a kezed és rájöttél
ÖLELNÉLEK TIZENNÉGY KARRAL TÉGED
mint a kockát vagy rongycicát a gyermek
kit álmában ért halála
II.
Hiúz áll hullott lombokon
Húgom tegnap verset írt a tér madaráról
szél rúgja házunk tarkón
mellettünk állnak halottaink
SZÍVVERÉSÜNK ÍRJA VERSEINKET
VERSEIT áll arccal napnyugatnak
feszítsd szét fogsorom tetszhalott vagyok
Olyan lány kellene nekem aki örülne a hajócsavarnak
szeretkezés forgat mindig
gyere velem te szépség
egy mókusbőr szamovárba
Játssz nekem valamit énekelj kedves
elsüllyednél ha nem emelne ezer madár
délkeleten a Babeuf utca irányában
vörös sipkában
lobogó fehér sállal
BOMBAVETŐK FÖLDBE SÜPPEDŐ CSIGAHÁZAI
MINT MÉRHETETLEN CSIZMASZÁRAK
A KETYEGÉS A CSATATEREK ALÓL
adj nekem ma egy játékmedvebocsot
mikor mindenki meghalt aki ismer engem
ne törődj most semmivel
hiúz áll hullott lombokon
* két montázs Szőcs Géza verseiből
Megjelent: 2020-11-06 08:00:00
 |
|
Debreczeny György (Budapest, 1958) költő, a Veranda Művészeti Csoport Alapító tagja |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
