Keresés a honlapon:

Dunai Andrea: Mielőtt összeforrna

 

 

 

 

Mielőtt összeforrna

 

Azt mondják, nem lehet találkozni velem, pedig a legkisebb ellenállás felé megyek, és egy karcolás nélkül szembejöhetsz, mégis hevesebben ver a szívem, akinek lelke van, miért nem akar úgy maradni; láttam férfit sírni és nem láttam semmit, kapaszkodók és korlátok között szakad a hűség fékje, a hiány keserű párokba ékelődve szorítja ökölbe a rózsaszín ködöt nem a puszta ragaszkodás, a fáj festi koporsó-barnára, metszés, serken a csuklón a vér, ez nem Occam borotvája; az elárult nők korán halnak, nem várnak negyven évet minek meghosszabbítani a hervadást azonnal temetik; még sosem gondoltam így a macskára, ömlött belőlem fekete-merészen egy olajvászon szürreális festményen, ahonnan minden romantika hiányzik, át a csalánoson, hadd csípjen, a füstöt a szemembe fújtad, pedig hidrogén cianidot tartalmaz, tudtad, csak két betű a különbség ölés és ölelés között, majd elválik, mielőtt összeforrna a dió meg a héja; döbbenten figyelem, az életösztön milyen furfangos kerülőutakon igyekszik nem elhagyni magát, a varázsgömb szerint félek, süket sötétben elalszik a lelkiismeret; három óra harminchárom az ördög órája, az angyalt hiába várom, nem írhat üzenetet az égre.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-10-31 18:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.