VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Halmosi Sándor versei (Mint egy randevún, Ha kimondom, Honvágy, Egy molekula)
MINT EGY RANDEVÚN
Mint egy randevún, valami mindig megtapad. Hol a színe, hol a fonákja. Patchwork-életünk percenként dagad. A perc nem az időben van. A síp nem a mi szánkban. A gyónás, mint mindig, elmarad.
HA KIMONDOM
Ha kimondom, ha csak rágondolok, elhalkul a háttérsugárzás. Vannak, akik azért hallják. Az érzékenyek, a médiumok ebben a pulzálásban élnek, szeretnek. Őket, a látókat nem szereti senki. Őket, a látókat nem látja senki. Diszkólüktetésben orráig sem hall az ember. A Salvator-kápolnából küldesz esemest, Mester-és-Margarita-GIF-fel. Belecseng az éjszakába. Csenddel lájkolom. Reggelre lemerülünk. Az egész világ. És akik ott fent sétálnak, azon az ösvényen, ők ketten is.
HONVÁGY
Erős honvágyam van, pedig egyre inkább belülre költözik az ország, és a vágy is átalakul, felerősödik, talán a kortalansággal jár, és azzal, hogy energia minden, és élet minden, és emlékezés az előttünk, a bennünk lévő aranykorra, ami nem is arany, de lélekpor, maureni áfonya és édes burgonya, régi kárpit puha takarása, a régi nagy fogadkozások számonkérése, idő van, angyalapell, megtetted? Kibírtad? Megőrizted? Átmentetted? És tényleg mesélni fogsz, és lesz miről hallgatni azon a szépes hajnalon?
EGY MOLEKULA
A szavaknak nemcsak ereje, de története és családfája van. Sok ezer év, visszaélés, erőszak, családállítás után végre megérkeznek. Hozzád. Hozzám. Az asztalon verstekercsek. A szobában pipadohány és a létezés forró, mézes illata. A versben mindig egy üres hely. A teremtésen egy üde folt. Heggel.
Láttál sírni. Láttalak napestig fújni a lélekről a port.
Megjelent: 2020-09-15 20:00:00
|
